Álom

Az erzsébeti szomszéd olyan maradandó lelki sérüléseket okozott bennem, hogy ma egész éjjel a családjával álmodtam. Hiába akartam kivinni Lizát az udvarra, mert már nagyon ki kellett mennie, nem voltak képesek kutyamentesíteni az udvart, minden bokorból bazi nagy dögök rontottak elő, és a végén még azt is közölték, hogy most elmennek nyaralni Londonba, de ha hazajönnek, majd bezárják a kutyáikat. Szerencsétlen Liza meg ült az ölemben a lépcsőházban a lépcső alján, és jóízűen remegett.

Közben minden újabb dög előtt felriadtam, ránéztem a telefon órájára, és nagyon erősen gondolkodtam, hogy ugye tényleg kedd van ma, mert ha véletlenül szerda, akkor nagyon durván elaludtam máris. Aztán meggyőztem magam, hogy kedd van, visszaaludtam, és már tört is elő az újabb vérszomjas fenevad a kert valamelyik szegletéből.

Aztán végleg felébredtem, benéztem a kutya kosarába, és kiderült, hogy tényleg remeg a kutya, úgyhogy öt perc múlva már lent is voltunk hármasban sétálni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai