Vasárnap hajnal, de legyen kora reggel

7 óra 5 perckor elkezdődött a vasárnapi program. Légkalapáccsal verik szét a villamospályát az ablak alatt. Igen, 7 óra 5 perc óta. Én egészen 7 óra 37 percig azt álmodtam, hogy valami feladatot kell megoldanom terepen, és közben mindig egy kis lyukon látni, ahogy a műanyag szék pörög bele a földbe irtózatos hanggal, még valami neve is volt, talán fray. Aztán Tomi felhívta a BKV-t, hogy ezt hogy a halálba képzelte a kedves alvállalkozó vasárnap hajnalban, és arra felébredtem én is. Egyébként erre a zajra Liza is felkelt, ez pedig 16-17 éves önmagától nem kis teljesítmény.

A kedves alvállkozónak azt üzenem, hogy a jó édes anyukája ablaka alatt buzgólkodjon így egy hónapig minden reggel. Mert ha jól értem, most ez következik, hogy augusztus 19-ig minden reggel erre kelünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai