Évfordulós ünnepség
A tegnapi 5 óra délutáni-kora esti alvás után további 10 órát sikerült aludnom, így a mindenféle szöszmötöléssel és készülődéssel együtt is csak negyed 1-kor tudtunk elindulni itthonról. Megállapítottuk, hogy tök jó ez a villamospálya felújítás, csak azt nem gondolta végig senki, hol fognak parkolni a körúton lakók, ha a szélső sávból buszsávot csinálnak, a mellékutcákban meg eddig is fullon volt minden. Tulajdonképpen mindegy is, hétfőnél korábban nem lesz kocsi, de én valahogy arra gyanakszom, hétfőn sem. (A legutóbbi "3 nap alatt elkészül" kezdetű történet vége két hét javítás lett, de nem akarok károgni.)
Elmentünk Nagyihoz, vittünk neki vizet meg kólát (én tegnap ehelyett szúrtam be az alvást), kaptunk gulyáslevest meg dinnyét (ez utóbbi nem volt jó, de érdekes módon idén még nem ettem finom görögdinnyét egyszer sem), aztán beszélgettünk, mesélt a gyerekkoráról, megtudtam, hogyan ismerte meg Tatát (nem annyira romantikus, mint inkább fura körülmények között), aztán eljöttünk. Álltunk 10 percet a buszmegállóban, amikor Tomi felvetette, hogy mehetnénk inkább gyalog a Határ útra, mert akkor hátha találunk menet közben egy cukrászdát, és akkor az évfordulós ünnepség keretében puncskockát, ami a kedvenc sütim. Se cukrászdát, se puncskockát nem találtunk, viszont sétáltunk 3/4 órát kb. kellemes, 25-26 fokos, szeles időben. Eső ugyan továbbra sem volt, de legalább a lehűlés megérkezett. A metróról leszállva végigjártuk a körút egy részét meg egy mellékutcát, de csak egy cukrászdát találtunk, ahol meg nem volt puncskocka, sőt puncsszelet se, amit pedig B-tervként elfogadtam volna. Láttunk egy cukrászdát, ami hétfőtől péntekig 8-tól 16 óráig van nyitva, és azonnal felmerült bennem a kérdés, hogy oda vajon ki járhat. Tomi szerint senki, és ha jól értelmeztük a jeleket, ennek örömére végleg bezárták a boltot. (Jut eszembe, a környéken volt egy steak gyorsétterem, ami cirka egy év alatt tönkrement, aztán pár hónapig üresen állt, majd két hete megjelent néhány munkás, két nap alatt atomjaira verték szét a helyiséget, majd elmentek, és azóta ott áll a szétvert bolt, és nem halad semerre. Nagyon szép látvány, főleg nekem, aki irtózom a kihaltságtól.)
Miután a puncskockáról le kellett mondanom, vettünk egy Vienettát, azt itthon Lizával hármasban megettük, közben végigjátszottuk a Nathaniel Hawthorne-os keresgélős játékot, ami legalább olyan komplikált és ostoba volt, mint az Edgar Allan Poe-s, amit pár hete csináltunk meg. Most már negyed 11 van, úgyhogy még Lizával lemegyünk, aztán lassan alvás. Nekem még abszolút nincs kedvem aludni, de mást nem nagyon tudok csinálni, úgyhogy kénytelen leszek beletörődni a helyzetbe.
Ahhoz képest, hogy eredeti tervünk szerint A esetben elhajóztunk volna Esztergomba, ott 3 órát sétáltunk volna, majd visszahajóztunk volna, B esetben elhajóztunk volna a Margitszigetre, ott fürödtünk volna a Palatinuson, majd visszahajóztunk volna, enyhén máshogy alakult a nap. Nem mondom, hogy rossz volt, de azért az A vagy B eset mindenképpen érdekesebb lett volna. Ki tudja, Esztergomban talán található olyan cukrászda, ami szombaton nyitva tart, és még puncskockát is árul. Na de majd legközelebb, már ha lesz legközelebb.
Elmentünk Nagyihoz, vittünk neki vizet meg kólát (én tegnap ehelyett szúrtam be az alvást), kaptunk gulyáslevest meg dinnyét (ez utóbbi nem volt jó, de érdekes módon idén még nem ettem finom görögdinnyét egyszer sem), aztán beszélgettünk, mesélt a gyerekkoráról, megtudtam, hogyan ismerte meg Tatát (nem annyira romantikus, mint inkább fura körülmények között), aztán eljöttünk. Álltunk 10 percet a buszmegállóban, amikor Tomi felvetette, hogy mehetnénk inkább gyalog a Határ útra, mert akkor hátha találunk menet közben egy cukrászdát, és akkor az évfordulós ünnepség keretében puncskockát, ami a kedvenc sütim. Se cukrászdát, se puncskockát nem találtunk, viszont sétáltunk 3/4 órát kb. kellemes, 25-26 fokos, szeles időben. Eső ugyan továbbra sem volt, de legalább a lehűlés megérkezett. A metróról leszállva végigjártuk a körút egy részét meg egy mellékutcát, de csak egy cukrászdát találtunk, ahol meg nem volt puncskocka, sőt puncsszelet se, amit pedig B-tervként elfogadtam volna. Láttunk egy cukrászdát, ami hétfőtől péntekig 8-tól 16 óráig van nyitva, és azonnal felmerült bennem a kérdés, hogy oda vajon ki járhat. Tomi szerint senki, és ha jól értelmeztük a jeleket, ennek örömére végleg bezárták a boltot. (Jut eszembe, a környéken volt egy steak gyorsétterem, ami cirka egy év alatt tönkrement, aztán pár hónapig üresen állt, majd két hete megjelent néhány munkás, két nap alatt atomjaira verték szét a helyiséget, majd elmentek, és azóta ott áll a szétvert bolt, és nem halad semerre. Nagyon szép látvány, főleg nekem, aki irtózom a kihaltságtól.)
Miután a puncskockáról le kellett mondanom, vettünk egy Vienettát, azt itthon Lizával hármasban megettük, közben végigjátszottuk a Nathaniel Hawthorne-os keresgélős játékot, ami legalább olyan komplikált és ostoba volt, mint az Edgar Allan Poe-s, amit pár hete csináltunk meg. Most már negyed 11 van, úgyhogy még Lizával lemegyünk, aztán lassan alvás. Nekem még abszolút nincs kedvem aludni, de mást nem nagyon tudok csinálni, úgyhogy kénytelen leszek beletörődni a helyzetbe.
Ahhoz képest, hogy eredeti tervünk szerint A esetben elhajóztunk volna Esztergomba, ott 3 órát sétáltunk volna, majd visszahajóztunk volna, B esetben elhajóztunk volna a Margitszigetre, ott fürödtünk volna a Palatinuson, majd visszahajóztunk volna, enyhén máshogy alakult a nap. Nem mondom, hogy rossz volt, de azért az A vagy B eset mindenképpen érdekesebb lett volna. Ki tudja, Esztergomban talán található olyan cukrászda, ami szombaton nyitva tart, és még puncskockát is árul. Na de majd legközelebb, már ha lesz legközelebb.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése