Húsvét hétfő, aztán kedd

Miután vasárnap éjfélig kifújtam és megdíszítettem három tojást, majd hajnali 2-ig voltam ébren, hétfőn 11-kor sikerült felkelni. Ekkor Tomi meglocsolt, amiért kapott díszített meg csokitojást, aztán megdíszítettünk egy további tojást, hogy megmutathassa, a csiszolójával milyen pöpecül könnyen-gyorsan tojást lyukasztani, és tényleg. Mivel mindkét maradék tojásnak volt valami kis furcsasága, ezt a reggel készültet kapta apu a locsolásért, a másik kettő meg dísz lett itthon. Nem is olyan rossz ez, két locsolással megúszom a húsvétot minden évben. Persze sokáig irigyeltem az osztálytársnőimet, akikhez minden évben kivonult 4-5-6 osztálytárs, és alaposan meglocsolták őket talán slaggal, de lehet, hogy szódásszifonnal, már nem emlékszem pontosan. Mindig úgy éreztem, az is a kiközösítettségem egyik jele, hogy hozzám sosem jönnek. Aztán megláttam a dolog jó oldalát: én nem kapom meg az esélyt egy jó kis megfázásra minden egyes húsvétkor.

Egyre ígértük magunkat anyuékhoz, de fél 2-re értünk oda, tök jó. Utálom, hogy soha sehova nem vagyunk képesek időben megérkezni, és nem tudom az okát sem. Anyuéknál ebédeltünk, vittünk nekik egy kis sütit itthonról, de tényleg nem sokat, mert sejtettük, hogy Mamáék alaposan felszerelték őket ellátmánnyal. És tényleg. Még mi is kaptunk belőle. Beszélgettünk, jött a nyuszi, hozott nekünk piával töltött tojást meg nyúlfészek csokit, anyu készítette gyönyörű tányéralátétet meg Beatrix Potter Tomi cica című meséjét. (Beatrix Pottert én kaptam, a Tomi cicát meg Tomi, ők mondták.) Aztán ingyenes keresztszemes mintás oldalt nézegettünk meg húsvéti képeket, végül kicsit hajba kapott Tomi és anyu, és akkor társaságot bontottam. Hazáig mi is jól összeordítottunk a biztonság kedvéért, így én nem mentem el Tomival locsolni, hanem inkább hazajöttem Lizával, és nekiálltam hímezni. A leszámolható minta érthetetlen számomra, olyan jelölések vannak rajta, amiket nem tudok megfejteni, és persze jelmagyarázat sincs, így nem kicsit vagyok frusztrált. Ma estig már megvan a macska körvonala, a befőttes üveg, valamint a horgászbot. Még ki kell hímezni a piros, a világosbarna meg a fehér részeket, akkor leszek kész. Ez már persze holnapra marad, mert reggel fél 8-ra megyek tanítani, tehát úgy fél órája kéne aludnom.

A VIP angolon megint volt szürreális beszélgetés, de most csak magyarul idézném fel.

- Hová mész nyaralni?

- Még nem tudom, anyukámtól függ. Én a tengerpartra szeretnék, de anyukám dönt.

- Anyukád mennyi idős?

- 85 éves.

- És szereti a tengerpartot?

- Hát, nem annyira.

- Akkor lehet, hogy máshova mentek.

- Nem, ő már nagyon idős, ő nem jön már nyaralni.

Az időutazóval nagyon keveset haladtam ma, még mindig van 280 oldal. Meg egy hét, ugye, bele kell húznom.

Kipróbáltam a Sims 3 elnevezésű játékot. Másfél órát játszottam vele, de borzasztóan feldúlt a dolog. Sok jó ötlet van benne, ami tetszik, de nem hiszem el, hogy tényleg nem lehet gyorsítani a játékot. A második részben legnagyobb sebességen kb. 20 perc alatt telt el egy sim-nap, most meg a másfél órás játék kellett ugyanennyi sim-időhöz. Nagyon lassú ez így, nem lesz türelmem hozzá. Majd néha azért ránézek kedves sim-családomra, haladjanak valamit az élet rögös útjain. Mivel egyikük életének nagy álma az, hogy az ország legnagyobb újságírója legyen, a másikuk meg sztárszakács szeretne lenni, el is helyezkedtek az ide vezető út legelején: a férfi újságkihordó, a nő mosogatólány. Amennyit előreláthatólag játszani fogok velük, nagyon sokára lesznek ők a szakmájuk csúcsán :D