Szocializáció

Az esti séta végén találkoztunk a házban lakó tacsival, akit nem annyira sétáltat a gazdája, mint inkább elkísér sétálni, a kutyán ugyanis nincs póráz. A tacsi odajött Lizához, megszagolta, mire Liza visszaszagolt, és egy mukkot sem szólt mindeközben. Hatalmas előrelépés ez ahhoz képest, hogy egy évvel ezelőtt még minden kutyának üvöltve esett neki. A szőr most is felállt a hátán, de már csak akkor, amikor eljöttünk a tacsitól, és hamar megnyugodott akkor is. Okos, jó kutyám van, ez a helyzet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai