Akcióterv holnapra

Muszáj lejegyezni legalább egyszer, mert elfelejtem. Tanítás után rumaromát kell szerezni, valamint ajándékzacskót, lehetőleg megfelelő méretűt. Ezek után el kell menni a képkeretezőhöz a hímzés eddig meglévő részével, és venni kell köré szép keretet fából. Ha ez megvan, haza kell jönni, és a mazsolát be kell áztatni a rumaromába, hogy majd délutánra megszívja magát a sok kis ijedt arcú szőlőszem. Ha ez megvan, be kell fejezni a hímzést, bármily fájdalmas lesz is ez, bármily motiváltalan legyek is addigra. A hímzést lehetőleg be kell fejezni 3-ra, mert akkortól megint tanítok, és ha tanítottam, már csak egy órám lesz itthon, mert nagyon szeretnék végre jazzre menni. Mivel attól tartok, fél év alatt a középhaladók akkorát haladtak, hogy az behozhatatlan számomra, meglátogatom a kezdőket, ők valószínűleg még nem szárnyalták túl azt a szintet, amin én stagnálok. Ha hazaérek, meg kell csinálni a két sütit. Az előkészületek sütinként mintegy tíz percet vesznek majd igénybe, azonban a golyók legyártása legalább fél órát, szintén sütinként. Nem szeretek golyókat gyártani, mert sokáig tart, de sajnos muszáj lesz. Mindezek után még az is elengedhetetlenül szükséges, hogy kimossam végre azt a hastáncos hacukát, amit egy fellépésen viseltem, és amit hónapok óta pakolok innen oda, onnan ide, mert nem tudok mit kezdeni vele, és félek, hogy egy mosással sikeresen tönkreteszem. Ez persze mindegy is, mert úgysem veszem fel többet.

Ha ez mind meglesz, akkor játszhatok Agatha Christie alapján programozódott keresős játékot Tomival, amiért köszönet Andinak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai