LizaGazdija

Éjfélkor tettük le, fél nyolckor szólt, hogy éhes. Aludtam hat és fél órát, juhú! (Mert még elő kellett készülni a lefekvéshez.) Remélem, egyszer majd mondhatjuk, hogy ez az általános.

Amióta Flóra megvan, időnként nagyon mély szomorúság jön rám, valahogy azon gondolatok mentén, hogy mennyire szerettem gyerek lenni, és milyen gyorsan elmúlt a gyerekkorom, és az övé is milyen gyorsan el fog múlni. Normális-e vagyok? Egyetlen reményem, hogy a hormonoknak van valami közük a dologhoz, vagy a súlyos alváshiánynak*. *Tegnap délután negyed kettő és hajnali négy között egy órát töltött alvással a babakocsiban, háromszor fél órát aludt kézben, két órát szopizott, két órát nézelődött (20 perces etapokban), a maradék időben sírt, de annyira, hogy néha már attól féltünk, rohamot kap. Relaxáló volt. Igaz, utána csak nyolckor keltünk, szavam nem lehet.

Ma volt itt egy hordozási tanácsadó, hozott vagy tízféle eszközt, bemutatta mindet, aztán egy játékbabán gyakoroltunk Tomival, majd amikor megvolta két legszimpatikusabb változat, Flórán is kipróbáltuk mindketten mindkettőt. Neki egy szava sem volt, jót aludt közben, mi pedig döntöttünk. Alig várom, hogy a kezemben legyen az eszköz. Elvileg 3-5 nap, csak győzzem kivárni. Sokkal mobilisabbak leszünk, és remélhetőleg a horrorba illő éjszakákat is megkönnyíti kicsit.

Néztem Trevor Noah műsorát, amelyben az elnök egyik embere arról beszélt, hogy egy olyan intézmény lelkes támogatója, ahol adott időpillanatban ezer homoszexuális fiatal fiút kezelnek a betegsége miatt. Már tudniillik a homoszexualitása miatt. Ezen lefagytam. Esküszöm, úgy emlékeztem, hogy vagy 20-30 éve tilos a homoszexuálisok gyógykezelése az USA-ban, mivel nem betegek, csak más a nemi identitásuk, mint a többségnek. Kedvem lenne előkeresni az amerikai töris jegyzeteimet. Vagy ez a kényszergyógykezelésre igaz csak? De akkor sem értem. Van olyan homoszexuális fiatal, aki önként jelentkezik kezeltetni magát? Mivel veszik rá erre? És vajon milyen módszerekkel folyik a "gyógyítás"? Inkább nem is akarom tudni. De vajon milyen arányban gyógyulnak meg ezek a fiatal fiúk? Csupa rejtély.

... és teát is kap. Pocakfájásra, mert úgy üv9ltött tegnapelőtt éjjel, hogy az már egészen rémisztő volt. A gyógyszertárban adták a köményes-ánizsos, születéstől fogva javasolják. Azért nem adnak ma,már teát a babáknak, mert akkor kevesebbet szopnak, amitől csökken az anya teje. Hogy ez ne történjen meg nálunk, egy etetésnél max. 15 ml-t kap. Tegnap éjjel öt órát aludt egybefüggően. Lehet, hogy vaamit tud ez a tea. Meglátjuk, ma éjjel mi lesz.

Reggel fél 8-kor hívott a kórházból a doki, hogy kevés a levett vér, nem lehet vizsgálni, vissza kell menni újabb vérvételre. Még nem tudom, elsírjam-e magam. Kva megterhelő ám lelkileg a vérvétel, és akkor mit szóljon Flóra, akivel történik. Mivel a vas miatt kell folyton járni, azt nézegetik, és az egy hónapja stagnál, nem rohanunk vissza, úgy döntöttem. Ma nagypéntek van, jönnek Liviék Münchenből, és bár addigra hazaérnénk, de nem szeretném, ha egy szanaszét stresszelt babával várhatnánk őket. Hétfőn ünnep, kedden és szerdán délelőtt már időpontjaink vannak, csütörtökön megyünk vissza. Kérdeztem a dokit, az jó-e, azt mondta, teljesen. Basszus, ez egy kisbaba, nem tűpárna. Kicsit felzaklatódtam.

Sokszor olvastam, milyen rettenetes, középkori, barbár szokás, hogy a kórházban cukros vizet adnak a gyereknek, tűzzel-vassal kell küzdeni ellene. Aztán megérkezett Flóra, akivel kb. kéthetente járunk kontrollra, ahol mindig vesznek tőle vért. Na most, amikor a doki nem talál vénát, és percekig kotorászik a tűvel a csöpp gyerekem kézfejében, miközben a gyerek önkívületi állapotba kerül, és előbb leharapja az odanyújtott ujjamat, majd pár perc kotorászás után kétségbeesett zokogásba kezd, akkor nemcsak, hogy szavam sincs a cukros víz ellen, hanem önként és dalolva magam tolom a szájába. Amúgy igazi kis hős ez a kislány, nagyon büszke vagyok rá. A napokban fordult először, hogy a sírást nem csak úgy abbahagyta, hanem hüppögve nyugodott meg. Igazi kisgyerek, és irtó aranyos. "Olyan cuki, hogy belehaloook!"