LizaGazdija

Miután vettünk létrát, és azt hazahurcoltuk, Tomi vett égőket is, majd leszedegette azokat a plafonra szerelt izéket, amik csillár helyett vannak nekünk, én elmostam őket, ő kicserélte az égőket, és lőn világosság. Sokkal erősebb égőket vettünk, mint amilyenek eredetileg voltak, így megszűnt az idegesítő félhomály, teljesen normálisak a fényviszonyok. Plusz Tomi szerzett egy tömítőt is, ami végre megfelelő méretű, így fel lehetett szerelni a fürdőszobában a mosdókagyló alatti csonkra, és most nem a vödörbe folyik a víz mosáskor, hanem szépen bent marad a csőben. Ez meg azért szuper, mert nem kell figyelni, hogy elárasztjuk-e a fürdőt vagy sem, és nem kell bazi nehéz vödröt cipelni mosásonként háromszor. Azt azért furcsállom, hogy a "rövid program" egyik változata egy teljes óra, a másik másfél, de ez már teljesen részletkérdés, az a lényeg, hogy végre kényelmesen lehet mosni. Már nézegetjük az új függönyöket is, mert amik most vannak, azokat nem szeretjük. Első körben kar...

Múlt hétfőn estefelé indultunk, szerda kora este értünk vissza. Teljesen véletlenül ugyanabban a hotelben foglaltunk szobát, ahol már tavaly ősszel is, csak tavaly végül nem jutottunk el. A hotel fent van a hegyen, kellemes, csendes, kényelmes, még egy medencéje is van. Kedden a semmeringi vasút vonalát követő túra első 10 km-ét tettük meg, majd visszavonatoztunk Semmeringbe. Csak azt sajnáltuk, hogy két és fél órát kellett ülni a váróban Breitensteinban, így mire megjött a vonat, már pont nem lehetett látni a viaduktokról a völgyeket, na de majd legközelebb. Az erdő egyébként gyönyörű volt, és meglepően zöld. Szerdán délelőtt eljöttünk a hotelből, átmentünk még Reichenau an der Raxba, és megnéztük a várat, Sissiék nyaralóját, a régi Rudolfsbad hűlt helyét, a parkot a zenepavilonnal és a tóval, valamint a Wartholz-villát, Habsburg Ottó szülőházát. Egyik épületbe sem lehetett bemenni, se kívülről mindet alaposan körbejártuk, már ha lehetőség volt rá. Jól éreztük magunkat, meg is beszé...

Ma nem kellett dolgoznom, Tominak is szabadnapja volt, így együtt lehettünk reggeltől estig. Tegnap 11 körül, filmezés közben, a Charlie Brown utolsó két-három percén aludtunk el, Tomi csak reggel 9-kor ébredt fel, én fél 3-kor, úgyhogy mostam fogat, aztán 4-ig nem is tudtam visszaaludni, majd szintén 9-kor keltem. Még múlt héten kiégett két helyiségben is a lámpa, de mivel 3 méter a belmagasság, és nem lelógó csillár van, hanem ilyen félgömb alakú izé a plafonon, nem érjük el székről, szóval a körtecsere feltétele egy létra beszerzése volt. Ezt ma intéztük, jó magasat sikerült szerezni, majdnem plafonig ér, úgyhogy holnap Tomi vesz körtéket is, aztán végre megejthetjük a cserét. (Vagyis ő.) Utána bementük a belvárosba, és lehúztunk egy pontot a bécsi bakancslistáról: meglátogattuk a császársírokat a kapucinus kápolnában. Különleges élmény volt Mária Terézia, Ferenc József és Sisi koporsója előtt állni. Nagyon szép a hely, minden koporsóról elmondják, ki nyugszik benne, és mindenki...

Szeretem, minden évben megemlékezem róla a csoportok körében és otthon is. Tominak is tetszik, illetve megfogta őt az, ahogy ünneplem, ezért már tavaly szólt, hogy ezt együtt szeretné velem csinálni minden évben, úgyhogy idén is így tett. Nem kell nagyon komoly ünneplésre gondolni, idén pl. még a boszorkánykalapomat is elfelejtettem feltenni, na sebaj, majd jövőre, de készült tökös-csokis süti, faragtunk töklámpást (ő rárajzolta az arcot, én kivágtam), plusz múlt héten megnéztük a Hocus Pocust, tegnap pedig a Jóbarátok és a Charlie Brown vonatkozó részét, utóbbi kettőt angolul, mert magyarul elég bénák. (Mondjuk a Hocus Pocus is, de ez gyerekkoromban, amikor utoljára láttam szinkronosan, még nem tűnt fel, így csak most döbbentem rá. A főszereplő kislány hangja valami hihetetlenül irritáló, miközben eredetiben tök jó.) Idén két csoporttal is volt ünneplés, mert a héten helyettesítek, és az nem ér, hogy azt a csoportot, amelyik nem az enyém, kihagyom. Mindkét helyen élvezték, egyik hel...

Na, hát erről annyit, hogy azért nem teljesen. Cselesen, utólag érkezett a bünti, levélben. Nem durva, 50 euróra büntettek meg, meg is érdemlem, és nagyon örülök, hogy nem magasabb az összeg. Tomié még nem ért ide, illetve kíváncsi leszek, ő kap-e, és ha igen, mennyit.

az a rossz, hogy könnyű a jót megszokni, és nem nagyon akaródzik dolgozni menni holnapután. Ebben benne lehet az is, hogy megint kemény hetem lesz, helyettesíteni kell, szóval tulképp 100%-ban ledolgozom ag előző hetet. Az azért jó, hogy szerdán nem megyünk, talán kétszer két naptól nem leszek annyira készen, mint a múltkor az egyhuzamban letolt öt naptól. Aztán ha mázlim van, idén már nem kell helyettesíteni. Lesznek majd képek a kirándulásról, sőt az egy hónappal ezelőtti esküvőről is, becsszó. A mikor kicsit bizonytalan, mondjuk, hogy lassan, de biztosan.

Olyan kellemes a tudat, hogy holnap nem kell dolgozni menni, és nem azért, mert október 23. lesz, mivel az itt teljesen mindegy, hanem azért, mert szabadságon leszek, aztán még kedden és szerdán is, aztán csütörtökön itt lesz nemzeti ünnep, aztán még pénteken is szabadságon leszek, aztán hétvége lesz, és csak utána kell megint dolgozni menni. A hét egy részében kirándulunk, megnézzük Semmeringet, mert nincs messze, viszont gyönyörű. Lesz könnyű túra, vonatozás a csodaszép hidakon, megyünk kastélyba is, plusz örülünk, hogy a szállodában van egy kis medence, aztán majd meglátjuk, használni lesz-e idő. Ma meg elkezdtem a karácsonyi készülődést, egész konkrétan elkészült az első karácsonyi ajándék. A rákészülés tegnap este óta tart, mert mindig félek az új technikáktól, mert alapvetően tök bénának tartom magam. Talán ezért is vagyok olyan büszke magamra, mert marha jól sikerült szerintem ez a kis mütyür. Persze a tökéletestől messze van, de így legalább látszik rajta, hogy én csináltam...