LizaGazdija

Persze megint összevissza az egész. Elképzelni sem tudom, hogyan sikerül így beilleszteni a sorba rendezett képeket, de sebaj. Kitartás, már csak négy nap! Az még egy-két bejegyzés :)   A futó. Egy forgalmas kereszteződésben áll. Ez volt az első kánikulai nap, úgy 37 fok lehetett. A szállástól elgyalogoltunk idáig, a Nemzeti Galériáig, mert ott van Picasso, Da Vinci és még sok-sok csoda. Azt hittük, sosem érünk ide, felforrt az agyvizünk (meg a vizünk is), és akkor ez fogadott. Ez egy full kibelezett épület, ami átépítés alatt áll. Már 2013 óta, btw, de ez nem derül ki a netről, csak ha direkt erre az infóra keresel. A legtöbb helyen még mindig ez a cím szerepel. Ez volt az az élmény, ami után az első árnyékban a következővel fordultam Tomihoz: olyat mondok, ami tőlem meglepő lesz, DE: 1. vegyünk egy jegyet, és szálljunk metróra (addig a tengerparton kívül mindenhová gyalog mentünk), 2. menjünk vissza a szállásra, 3. kérjük el a recepción a légkondi távkapcsolóját, mer...

Ma az a nap volt, amikor a vezetőhelyettes félrehívott, hogy beszéljen velem. Előzmény, hogy még múlt héten megkérdezte az egyik pasi, aki már a sokadik tanfolyamot nyomja nálunk, hogy a két vizsganapon a vizsga befejeztével el lehet-e menni haza, mire mondtam, hogy nem, mert az óra fél 6-ig tart, így a vizsga után még játékok útján ismétlünk, plusz nézünk filmet, mire azzal érvelt, hogy de az előző oktatója hazaengedte a csoportot, mire mondtam, hogy tudom, de ez nem szabályos, ezért én nem csinálom. Szóval félrehívott a vezetőhelyettes. Elképzelni nem bírtam, mit művelhettem, de hamar kiderült. A csoport kb. fele elment panaszra ahhoz a kolléganőhöz, aki heti egy délelőtt foglalkozik velük, és elsírták a bánatukat, hogy én nem engedem haza őket a vizsga után, mire a kolléganő (ahelyett, hogy röhögött volna egyet a felvetésen) elment a vezetőhelyetteshez, hogy valaki szóljon rám. Rám szóltak. Egész konkrétan azt mondta a helyettes, hogy az én döntésem, elengedem-e őket vagy sem, d...

Már otthon sem bírtam elviselni, amikor megpróbálták letolni a torkomon, hogy a politikusok is csak hétköznapi emberek, hát nézzem már meg, milyen cukin mosolyognak a feleségükre/férjükre és gyerekeikre, milyen ügyesen főznek pörköltet (vagy mit bánom én, mit), ők is pont úgy eljárnak a szupermarketbe bevásárolni, mint én, és a többi. Eleve nagyon kevés ember magánélete érdekel bármilyen szinten, többek között ezért sem vettem bulvárújságot tinikorom óta. (Meg azért, mert azóta az a véleményem alakult ki, hogy minden bulvárlap, bulvároldal és egyenként minden bulvárhír igénytelen.) De címlapot attól még időnként látok, ha nem is gyakran. A lényeg, hogy engem nem érdekel a politikusból semmi, de tényleg semmi. Legboldogabb akkor lennék, ha arról sem értesülnék, melyik mit működik munka címén, de hát ez nem tűnik kivitelezhetőnek. Van az a furcsaságom, hogy az összes politikust zsigerből utálom, egyiknek sem bírom elviselni a képét, azét se, akivel esetleg bizonyos dolgokban egyetértek, ...

Csütörtökön a Benaki Múzeumban jártunk. Azért aznap, mert akkor ingyenes. Elképesztő gyűjteményük van, például a város jelképével, bagollyal díszített ókori amfórák. Pallasz Athéné-s hajdísz aranyból XVII. századi viselet egy görög szigetről További viseletek Tipikusan görög szoba Fogadószoba Tomival Balra lent hal alakú lőportartó Kilátás a múzeum tetejéről Az alapító, Benakisz úr Az épület kívülről Megint teknős ❤ Happy Train :) Egész nap Athénban poroszkál Kicsit nehezen értelmezhető az érkező villamosokat jelző tábla, mert a villamos száma nem szerepel rajta, de mi a Voulába tartó 5-ös villamosra szoktunk várni, mert az vitt le a tengerpartra. Laza fél óra a Parlament elől. Szabadstrand Kalamakiban, ami Athén egyik elővárosa Gyerekkönyvek!!! Egyszerűen imádom, hogy kiejtés szerint írják át a szerzők neveit Hadrianus könyvtára A bejáratot egy brutál méretű kutya fekszi el, kikerülni sem lehet, csak átlépni rajta. ...