Nászút, Athén 3.

Csütörtökön a Benaki Múzeumban jártunk. Azért aznap, mert akkor ingyenes. Elképesztő gyűjteményük van, például a város jelképével, bagollyal díszített ókori amfórák.

Pallasz Athéné-s hajdísz aranyból

XVII. századi viselet egy görög szigetről

További viseletek

Tipikusan görög szoba

Fogadószoba Tomival

Balra lent hal alakú lőportartó

Kilátás a múzeum tetejéről

Az alapító, Benakisz úr

Az épület kívülről

Megint teknős ❤

Happy Train :) Egész nap Athénban poroszkál

Kicsit nehezen értelmezhető az érkező villamosokat jelző tábla, mert a villamos száma nem szerepel rajta, de mi a Voulába tartó 5-ös villamosra szoktunk várni, mert az vitt le a tengerpartra. Laza fél óra a Parlament elől.

Szabadstrand Kalamakiban, ami Athén egyik elővárosa

Gyerekkönyvek!!! Egyszerűen imádom, hogy kiejtés szerint írják át a szerzők neveit

Hadrianus könyvtára

A bejáratot egy brutál méretű kutya fekszi el, kikerülni sem lehet, csak átlépni rajta. Amíg mi ott voltunk, szerintem kb. száz ember lépte át, de ő a füle botját se mozgatta, szeme se rebbent, aludt tovább.

Pallasz Athéné szobrának egy része

A könyvtárba/-ra épített rengeteg templom egyikéből fennmaradt mozaikpadló. Amúgy tényleg ilyen a helyszín története: felépítettek egy templomot, száz év múlva lerombolták, ötven év múlva felépítettek egy másik templomot, kétszáz év múlva leégett, és így tovább.

Ez lehetett maga a könyvtár, ahol azt a sok-sok tekercset őrizték.

Ez már a római agora, amit azért nyitottak a rómaiak, mert a régi agora úgy megtelt épületekkel, hogy használhatatlanná vált. A háttérben a Szelek tornya, ami az egyik legépebben megmaradt ókori építmény a városban. Ezt feltehetőleg érdekes formájának köszönheti, amely miatt senkinek sem támadt ingerenciája lerombolni vagy átépíteni, csak úgy használták, ki mire. Az oszmán törökök pl. táncteremnek, amit nem tudok elképzelni, mert bent alig lehet lépni, annyira kicsi a hely.

Azért Szelek tornya, mert mind a nyolc égtáj felé néz egy-egy táblája, és mindegyik táblán az adott irányú szél megszemélyesítése látható. Szóval az épületet iránytűként is lehetett használni, és még a szeleket is bemutatta.

Kicsit rikítok

Ez meg a római agora bejárata.

Innen már nem volt messze a Szelek fürdőháza, amelyet szintén nem rombolt soha senki, hanem mindig mindenki fürdött benne, jó, meg át is építette egy kicsit, egészen az 1960-as évekig, amikor végül átment múzeumba.

Ez például egy öltöző volt.

Ez meg az egyik medence.

Ez itt a Kerameikosz, amely a kerámia-készítők negyede, valamint a legnagyobb ismert ókori athéni temető helyszíne.

A Kerameikosz Múzeum előtt eredeti sírkövek láthatók, a másolataik az eredeti helyükön állnak.

Egy gyerek búcsúzik az élőktől.

Két nővér sírköve

Szintén sírkő

Ez volt számomra a legszomorúbb sírkő: egy nagymama és az unokája. A nagymama sírján állt, és a rávésett vers azt mondja, amíg élt, szívesen dajkálta a kisunokát, és most a túlvilágon is tovább dajkálja.

Sírkövek másolatai eredeti helyükön, a Sírok útján. (Az ókorban nem ez volt a neve, de mivel az eredeti nevét nem tudni, a régészek így nevezték el.)

Tomi: "Keressük majd meg annak a filozófusnak, Diogenésznek a nyomait, aki egy hordóban lakott!" Én: "Persze, valahol ki lesz állítva a hordó, rajta a felirat, hogy itt lakott Diogenész." Aztán ha az nem is, a Kerameikoszban van az az épület, ahol a Panathenaia előkészületei zajlottak, és ahonnan a menet elindult az Akropoliszra. És érdekes módon a tábla szerint Diogenész ide járt sétálni.

Bizánci templom a metróállomás mellett.

Itt már fölfelé ballagtunk a Múzsák dombjára, illetve a Philopapposz-dombra. A kép röviddel azután készült, hogy Tomi hősiesen lopott nekem egy narancsot egy ház előtt álló narancsfáról. (Szerinte amúgy ez nem tekinthető lopásnak, mivel nem mentünk be senki kertjébe.) A narancs sajnos olyan savanyú volt, hogy a fogam majd kihullott, amint beleharaptam, szóval végül ki kellett dobni. Mármint a narancsot.

Obszervatórium a Múzsák dombján

A nimfák szentélyének hűlt helye.

Kilátás a városra, az Akropoliszra és a Lükabettosz-hegyre

Az Akropolisz

Szt. Dimitriosz temploma a IX. századból

Belülről

Még egy kilátás kicsit arrébb

Pauszaniasz (i.sz. II. sz.) a Múzsák dombja nem a múzsákról, hanem Muszaiosz költőről kapta a nevét, aki állítólag ebben a barlangszerűségben élt, és a környéken is temették el.

Philopapposz-emlékmű. Még egy ókori emlék, amiből nem sok maradt. A jobb oldalon hiányzik egy ugyanolyan szárny, mint amilyen a balon még látható, és persze már rég kirabolták a sírkamrát. Érdekes módon nem tudni, mikor ment tönkre, csak annyi infó van, hogy a XVIII. században egy utazó még épségben látta, aztán a XIX. századra ez lett belőle.

Én Athénnal.

Ez itt Szókratész börtöne vagy sem, mindenesetre igen sokáig kerestük, mire ráakadtunk. Annyi biztos, hogy a II. világháborúban ide hajigálták be az Akropolisz értékeit, aztán befalazták a bejáratot, nehogy a németek lenyúlják a kincseket. A terv működött.

Frappéztunk is. Állítólag a frappé tipikusan görög cucc, ezért kipróbáltuk. Nem volt jó. Kb. a feléig finom, aztán olyan savanyúvá válik, hogy blöe, egyikünk sem tudta meginni. Érdekes, hogy a városban mindenfelé ottfelejtett frappékba botlott az ember, és egyikből sem hiányzott a felénél több, szóval feltehetőleg ez a savanyúság nem bug, hanem feature.

Na, hát így nézett ki a szálloda utcája nappal. Meg még ígyebbül. A szagokat nem lehetett lefotózni.

Ez már a Benaki Múzeum Iszlám Múzeuma

Orvosi műszerek a XVI. századból, ha emlékezetem nem csal.

A próféta lábnyoma

Ebben a sátorban menekültek beszámolói olvashatók arról, milyen menekültnek lenni, és milyen megérkezni Németországba.

Ez meg a kilátás a múzeum tetejéről a Kerameikoszra.

Modern Macedón Művészeti Múzeum. Az egyetlen olyan hely, amit így utólag inkább kihagynék. Itt futottunk bele abba az installációba, amitől felfordult a gyomrom, és aztán estig kitartott a hányinger.

Ez pont értékelhető volt szerintem, de a modern művészet nem nekem való.

A Nemzeti Könyvtár, ami a saját honlapján hirdetett szombat délelőtti időpontban tökre nem volt nyitva. Nem örültünk, mert a negyven fokban kicsit megerőltető volt elsétálni idáig.