LizaGazdija

"A konyhába nem süt be a nap, csak a búbánat."

Képzeljétek, az történt, hogy tegnap aláírtam a szerződést a nyelviskolával, amelyik annyi sokféle igazolást kért hónapokon át. Július 5-én kezdek. Én most úgy örülök! Olyan jó belegondolni, hogy mindjárt azt csinálhatom, amit szeretek :) Tomi örül a sikernek, többször elmondta, hogy ez tök jó, és megdolgoztam érte, de azért csalódott, hogy elmegyek. De azt találtam ki, hogy minden második hétvégén jövök hozzá, és amikor nem, akkor hét közben egyik nap a suli után itt alszom, mert csak délután tanítok majd, szóval ráérek 11-12 körül Bécsbe érni. És ő is jöhet a szabadnapjai egy részén - a többin házat akar építeni otthon, de jövet-menet akkor is lehet egy-egy esténk. Az lesz a poén, hogy többet tudunk majd így együtt lenni, mint most, hogy itt vagyok. A szerződés aláírása után kivételesen nem is este jöttem vissza a faluba, hanem már délután, hogy felmondjak még időben. A főnököm viszont már nem volt a hotelben, úgyhogy végül kénytelen voltam neki e-mailt írni, amire viszont nem vá...

Nem tudom felfogni, hogy lehet valakit azért gyűlölni, mert homoszexuális (vagy ilyen vagy olyan vallású, vagy ilyen vagy olyan színű a bőre, satöbbi). Semmit nem tud az illetőről, soha életében nem is látta, csak annyi az infója, hogy homoszexuális, és akkor gyűlöli. De hogy meg is ölje... Tényleg érthetetlen számomra. Még csak látnia sem kellett ezeket az embereket, ha annyira zavarták őt, ugyanis egy homoszexuálisoknak szóló klubban buliztak. Egyébként biztos iszonyú lehet látni száz embert, amint táncolnak, tényleg rettenetes lenne. Elképesztő, milyen beteg elmék szaladgálnak szabadlábon. Mivel nem akarok erről az esetről túl sokat olvasni, csak címeket láttam, nem tudom, kiderült-e, mi volt ennek a rohadéknak a motivációja, úgy értem, "csak" a gyűlölet vezérelte, vagy azt gondolta esetleg, hogy Allah kedvére tesz ötven ember halomra lövöldözésével, de az vigasztal, hogy ha meggyőződésemtől eltérő módon mégis lenne menny és pokol, ez a gyökér garantáltan a pokolra jutna. ...

Szakmai sikert értem el vasárnap - az egyik kolléganő megdicsért, azt mondta, csak J. tudja olyan szépen felhúzni a lepedőt az ágyra, mint én, a többieké mind csúnya. Valahol azért tragikomikus ez.

Az egyik Diversity témájú tananyagban írják, hogy egy kutatás szerint Ausztriában az érettséginél magasabb iskolai végzettséggel rendelkező bevándorlók jelentős többsége a képzettségét messze alulmúló munkát végez, jellemzően fizikai munkát, jellemzően a vendéglátásban és az építőiparban. Ami ennél sokkal inkább szöget ütött a fejemben: ugyanezen kutatás szerint ezeknek az embereknek a nagy része soha nem lesz képes kitörni, sosem fog a képzettségének megfelelő munkát találni, beleragad a helyzetbe. Ez baromi ijesztő. Mindjárt az egyik szobalány jutott eszembe, aki HR menedzseri diplomával dolgozik a hotelben. Diploma után mindjárt kijött, mert otthon nem talált munkát, mivel mindenhol 2-5 év tapasztalatot kérnek, ami neki nincs, ezért úgy döntött, kicsit dolgozik egy hotelben. És itt van egy éve. Teljes zsákutca, mert a tartalékai ugyan nőnek (gondolom), de amíg itt van, nem lesz több a szakmai tapasztalata, viszont közben megy az idő, és minél idősebben lesz nulla év szakmai tapaszta...

Múlt hét óta nem fordítottam, és legalább szerdáig még nem is fogok. Lassan majd elkezdek aggódni emiatt, de egyelőre még bízom benne, hogy augusztus végére meglesz a könyv a csigatempó ellenére is. Végül is legfeljebb majd nem alszom. Na, jó, aludni tutira fogok, de tény, hogy eddig még mindig megoldottam valahogy, és bízom benne, hogy most is meg fogom. Nem lustaságból nem fordítok, még csak nem is azért, mert hullafáradt vagyok, hanem azért, mert elkezdtem egy tanfolyamot Gender & Diversity témában. Hála az égnek online végezhető, különben esélyem sem lenne megcsinálni jelen pillanatban. 410 oldal szövegből meg kb. 145 percnyi videóból áll a tananyag, és a végén be kell adni egy szöveget, amelyben leírom, hogyan tudom majd alkalmazni a későbbiekben az olvasottakat és látottakat. A kötelező anyag 43 oldalnyi szöveg, a többi csak ajánlott, de hát ha már csinálom, csináljam rendesen, ezért mindent elolvasok és megnézek. És nem is bánom, tök érdekes meg izgalmas. Jó, az kicsit erő...

még három nap hatkor kelés és munka van hátra, hát, nem vagyok lelkes. Igaz, szobalánykodni még csak negyedszer kellett a héten, de tele már a hócipőm. Unom, hogy sosincs elég lepedő meg törölköző, és utólag kell visszamenni a másik épületben lévő szobákba, aztán felhúzni a lepedőket, meg letenni a törölközőket, vagy ha nem ez van, akkor napi ötször kell átrohangálni a főépület mosókonyhájába, hátha van valami, de sosincs. Szerintem megérné felvenni valakit, aki csak a mosókonyhában dolgozik, egész nap mos meg vasal, és akkor lehet, hogy lenne mindenből elég. Azt is utálom, hogy kevesen vagyunk iszonyú sok szobára. Azt még jobban, hogy ma 22 elutazós szobát kellett megcsinálni, ebből 19 kétágyas volt. Az összes ágyat én vetettem, nyilván, az 41 darab összesen. A hátam beszakad, a vállam leesik, a csuklómat alig bírom megmozdítani, és rettenetesen utálok ágyat húzni. Biztos jobban viselném ezt most, ha nem lennék hullafáradt így hét nap munka után, és nem várna rám még három, ebből még ...