LizaGazdija

Hogy jól induljon a nap... Megérkeztem a munkahelyre, ahol is döbbenten néztek rám, majd mondták, hogy hát ők küldtek SMS-t, a mai munka elmarad, mert valami technikai átállás van. Király. Egyrészt ez lett volna 70-80 euró, ami jelen helyzetben kicsit sem mindegy, másrészt most már kezd a hócipőm tele lenni azzal, hogy random módon érkeznek meg az osztrák számomra küldött SMS-ek, kb. vagy igen, vagy nem alapon. Írtam is a kedves szolgáltatónak, hogy ugyan árulják már el, mit lehetne tenni, mert nagyon bosszantó és kínos ez a helyzet. A munkaügy pozitív oldala, hogy így nyertem 12 órát, és van egy fordításra fordítható napom, ami nagyon kell, mert minél előbb érek végre a letisztázás végére, annál előbb kapok pénzt. Úgyhogy neki is esem a munkának.

Jó kemény napom lesz, de magamnak csináltam, szóval szavam nem lehet. Amikor felvettek a telefonálós munkára, úgy volt, hogy szabadon osztjuk be az időnket, akkor megyünk telefonálni, amikor akarunk. Nos, azóta kiderült, hogy valójában akkor megyünk telefonálni, amikor van munka, és hát munka nincs túl sűrűn. Erre a hétre három műszakot jelöltek meg, a szerda délelőttöt és délutánt meg a csütörtök délutánt. Mivel Tomi csütörtökön és pénteken lesz itt, és az annyira nem sok idő, hogy én közben megcsináljak egy teljes műszakot, ma délelőttre és délutánra kértem magam. 12 órát leszek ott, hát, izgi lesz. Vettem ma 1,5 euróért 10 darabos színes ceruza készletet, nyomtattam a netről felnőtt színezőt, és színezéssel fogok küzdeni az agyhalál ellen. (Sokáig tart, mire az automata kisorsolja az újabb telefonszámot, és ha közben az ember nem csinál semmit, nagyon gyorsan elfárad. Ezért aztán ki is van téve az irodában, hogy hozzál magaddal könyvet, sudokut, színezőt, tanulnivalót vagy bármit,...

Vagyis holnap szerda, amikor is jön Tomi :) Még csak múlt szerdán reggel ment vissza, de olyan, mintha hosszú hetek óta nem találkoztunk volna. Nagyon várom már, egy csomó szuper programot eszeltünk ki csütörtökre és péntekre, ráadásul még szülinapja is volt, úgyhogy azt is megünnepeljük. Az ovi ma nem volt annyira jó, nem tudom, miért. Az egyik csoport esetében azért sejtem, hogy az lehetett az ok, hogy túl kicsik a gyerekek, szinte mind 3-3,5 éves, velük meg sok mindent még nem lehet csinálni. Jó, a Wheels on the Busnál a mutogatást többnyire csinálták, de amúgy nehéz bármilyen játékra rávenni őket. Egy másik csoportban ült a mai nap legérdekesebb résztvevője: icipici volt, a kezében szorongatta a maciját, és csendben sírdogált. Leguggoltam hozzá, kérdeztem, mi a baj, erre mondták a többiek, hogy még csak most kezdte az ovit. Szegénykém. Ha még külföldi is, akkor külön durva élmény lehet, hogy nem lehet az anyukájával, cserébe egy árva szót sem ért abból, ami körülötte történik. Az...

Gondoltam, megpróbálok bekerülni. Nem lesz könnyű, hiába mondta eddig mindenki, hogy annál egyszerűbb nincs, ha az embernek van tanári diplomája. Gondoltam, úgy lehet legegyszerűbben munkát kapni valamelyik iskolában, ha a Közigállás osztrák megfelelőjén jelentkezem tanárnak Bécsbe, majd felhívok kiszemelt iskolákat. Az elsőt már fel is hívtam. A mondókámat nem mondhattam végig, szavamba vágott az igazgató, és közölte: "Nálunk nincsenek szabad órák, jó? Viszonthallásra!" Oszt letette. Nyilván itt is úgy megy, mint otthon, már rég megvan a jelölt, csak kötelező meghirdetni az állást. Vajon lehet, hogy soha nem lesz normális munkám Ausztriában?

Két vászontáskám van nekem, egy baglyos meg egy zöld, amit egy politikai párt kampányának során szereztem valamikor októberben, de lehet, hogy még szeptemberben. A baglyos most az ovis táskám, és most nem akarok kipakolni belőle, mert félek, hogy nem kerül vissza bele minden, pedig ami benne van, az mind kell minden órán. Ma este újabb szobát tekintettem meg, plusz egy másikba visszamentem ismerkedni a négy lakótárssal*, és vinni akartam egy vászontáskát a könyvemnek, amit épp olvasok. Mivel a baglyos nem lehetett az, a zöld maradt kizárásos alapon. A zöld akkor egyszer volt a kezemben, amikor megkaptam, utána beköltözött a szekrénybe (kicsit túl hosszú a füle, nem kényelmes vállon hordani), és azóta csak nejlonszatyrokat tartok benne. Ilyet sem tette bele minimum január óta, mert elfelejtettem, hogy ezt használom erre, és azóta egy aldis papírtáskában gyűjtöm őket. Szóval kellett a zöld táska, ezért kipakoltam belőle a szatyrokat. És tudjátok, mit találtam a legalján? A kis szaténszüt...

Az ovisok olyan cukik, hogy olyan nincs is. Örültek nekem, emlékeztek a nevemre, ki is tudták ejteni, és az egyik csoportban csoportos ölelésben részesítettek, ami azt jelenti egész konkrétan, hogy megrohant egyszerre 15 törpe, és ölelgették derekamat-lábamat-kezemet, ki mit ért. Teljesen meghatódtam :) Azt figyeltem meg, hogy sokkal többet bírnak, mint amennyit az óvónők gondolnak róluk. Ma mindegyik csoportban azt mondták, amikor megmutattam, mivel készültem, hogy ennek a fele is sok, ennyit nem fognak felfogni. Ennek ellenére minden csoportban mindent meg tudtunk csinálni. (Új téma/szókincs nem volt, azt ismételtük, amit múltkor csináltunk, csak más játékokkal.) Lenyűgöző, milyen hatékonyan lehet nekik játékokat tanítani úgy is, hogy csak angolul szólok hozzájuk, amit nem értenek. Óvodásnak lenni király. Az angolos kártyácska bejött, tök lelkesek lettek tőle, és nagy izgatottan válogatták, ki milyen szívecskét kér a magáéra. Innentől kezdve egyik fő profilom a matricavadászat és -gy...

- Letisztáztam 90 oldalt a 255 oldalas fordításból. - Még egyszer átgondoltam az ovis óratervet, kinyomtattam és felvagdostam az összes képecskét, kártyácskát és miegyebet (és most marhára izgulok... ez minden héten így lesz? A tiniknél/felnőtteknél miért csak az első óra előtt izgulok?) - Megnéztem egy Castle-t, aztán egy adag Big Bang Theoryt is, mert munka után édes a pihenés. - Marha sokat gondolkodtam rajta, hogyan osszam el hétfőre és keddre a csütörtök előtt elvégzendő feladataimat, de még nem jutottam végleges döntésre. - Feltöltöttem az egyenlegemet, így most van 2000 percem, 2000 SMS-em meg 3000 MB-om a következő 30 napra. Ha erre előbb rájövök... - Elég sokat fantáziáltam mindenféle kajákról. Biztos éhes vagyok. (Amúgy nem nagyon, csak hiányzik a napi betevő nass.) - Mindjárt edzek egyet. - Aztán gyors zuhany után extra korán lefekszem. - Az ágyban még olvasom kicsit a Közelebb hozzád, Istenem című könyvet, amiről azt hittem, nagyon izgalmas lesz, mert hát a Titanicr...