LizaGazdija

Érdekesnek érdekes volt, kint volt egy csomó fagyigép, fagyis kocsi, fagyi gyártásához és árusításához szükséges eszköz, és persze akadtak fagyis pultok is. Nem sok, mondjuk a standok egyharmada volt az, de azért az nem is olyan kevés. Az egy kicsit gáznak tűnt nekem, hogy úgy hirdették az eseményt, hogy lehet majd fagyit kóstolni, csak azt nem tették hozzá, hogy ez egy szakmai esemény, és műanyag kiskanálnyi kóstolók lesznek egy-egy ízből. Nagyon komoly volt az 5-10 perces sor minden pult előtt, aminek a végén meg lehetett kapni az egy-két kiskanálnyi fagyit. A fagyik amúgy finomak voltak, még a popcorn ízű is (vaníliafagyi sótlan popcorndarabokkal). Egyedül a paleo jégkása és az uborkafagyi nem nyert (ez utóbbi kipróbálásához csak Dani volt elég bátor :) ) Az egyik pultnál egy pasi megkérdezte a fagyis hölgyet, miért nem adnak rendes adagokat, amire a válasz a következő volt: mert ez nem cukrászda. Ez igaz, csak akkor lehet, hogy így is kell hirdetni az eseményt, mindjárt kevesebb ...

Szerintem az már önmagában is kellemetlen, ha egy 20-22 éves ember semmilyen nyelven nem beszél semmilyen szinten, mert napjainkban nem lehet kikerülni az idegennyelvi órákat a suliban, és azért valami nagyon alapvető tudást össze lehet kapirgálni négy év alatt is, akkor is, ha az ember tesz az egészre. De ezen még túl lehet lépni. Viszont az, amikor ez az ember külföldi emberekre lesz nagyon dühös, és külföldi emberekkel kezd el gyökér módon viselkedni és beszélni, csak azért, mert azok angolul próbálnak vásárolni tőle egy pékségben, hát, az olyan ciki, hogy arra nincsenek is szavak. Pedig nyomorultak igyekeztek kevés szót használni, inkább csak mutogatni, de így is sikerült nekik pl. piskótatekercs helyett valami szögletes, fekete sütit kapni, és amikor egyikük rámutatott, hogy ez nem az, amit ő kért, akkor az eladó bicskanyitogató stílusban közölte, hogy de igen, az pont az. (Bűbáj lehet a sütin: az üveg mögött még piskótatekercs, de ha kiveszed, akkor csokis kockává változik. Egysz...

Mármint e hét szombat. Ma. Vagy most már tegnap. Úgy kezdődött, hogy durván elaludtam. Pedig beállítottam az ébresztőt, és az szokott is csörögni, szóval biztos most is csörgött. Mivel elaludtam, anyuék nem vártak meg, hanem elmentek Katáékhoz, én meg mentem utánuk vonattal. Ott jól éreztem magamat, hiányzott már a család, régen láttam a gyerekeket, cukik voltak, meséltek mindenfélét, örültek nekem. Volt finom ebéd, aztán UNO-ztunk a fiúkkal meg anyuval, mégpedig a Verdák-féle kiadással. Este aztán találkoztam Danival, beültünk a Cserpesbe, beszélgettünk egy kicsit, és holnap még folytatjuk, mert megyünk a fagyikiállításra meg a Cirkuszba. 8-ra értem haza, akkorra jött Réka, és vele is beszélgettünk egy nagyot. Legközelebb megnézzük A muzsika hangját is, mert pár napja volt 50 éve, hogy bemutatták a filmet, és mindkettőnknek meghatározó gyerekkori élményt jelentett. Gondolkodtam, miket csináljak jövő héten, és kitaláltam, hogy kétszer is megyek moziba. Kedden, edzés előtt megnéze...

Péntek este beutaztunk Invernessbe Grantownba, mégpedig az utolsó busszal, ami délután 4 órakor indult. Ezen azóta is jókat mulatok magamban. Kérdeztem Gergőt, mit csinál az ifjúság, ha péntek este bulikázni szeretne, de mondjuk fél 5-ig kell suliban lenni (ott megesik), mondta, akkor az ifjúság taxit hív. Okos. Invernessben sétáltunk egy kicsit, aztán vacsoráztunk egy szuper étteremben, a Mustard Seedben, ahol kb. 17 év után először ettem megint kacsát. Legutóbb annyira nem ízlett, hogy hányingerem lett tőle, és nem hiszem, hogy erről a szakács tehetett, mert Mama nagyon tudott főzni. Szóval kicsit bátor dolog volt bevállalni a kacsamellet, de az derült ki, hogy isteni. Azóta is kacsát akarok enni. Hehe. Inverness és a Ness folyó Inverness vára Kacsaaaa! Isteni volt. Gergő megcsodálja a desszertjét Ez meg az én desszertem: vaníliapuding "macerált" eperrel Nagyon helyes kis panzióban aludtunk. A vendéglátónk egy 63 éves pasi volt, aki aznap lett...

Lesznek bejegyzések Skóciáról, a hazaútról meg az első itthon töltött napról. Azt hittem, ma lesznek, de ez nem jött össze. Pár nap és megírom őket :)

Máltáról Észak-Skóciába eljutni nem egyszerű. Először ki kell menni a reptérre. Ez a része sima liba, ha valakit kivisz a jófej kolléganője, mint ahogy engem kivitt Judit. Ott hosszasan kell várni a csomagfeladásra, mert a többi utas a 11:55-kor induló géphez már 9:30 előtt megérkezik. (Nem is értem.) Ha kiderül, hogy a feladott poggyász laza két kg túlsúlyt rejt, akkor át kell menni a reptér túlsó felére (ez egy kis reptér, ezért kb. egy perc séta az egész), ott ki kell fizetni 20 eurót, majd a bizonylattal vissza kell ballagni, ugrani kell a sort, oda kell adni a papírt a nőnek, aztán lehet menni utunkra. 10:40-kor kiderül, melyik kaputól indul majd a gép, aztán 11:45-kor végre meg is lehet kezdeni a talpalást a gép felé. Lehet sejteni, hogy ebből tökre nem lesz 11:55-ös indulás. A kapunál már erősen lehet izgulni, mert csak az első 90 nagy kézipoggyászt engedik fel a fedélzetre, a többit ingyenesen feladják, és ha a nagy kézipoggyászban a laptopunk utazik, akkor ennek nem örülünk ...