Sliema - Grantown on Spey

Máltáról Észak-Skóciába eljutni nem egyszerű.

Először ki kell menni a reptérre. Ez a része sima liba, ha valakit kivisz a jófej kolléganője, mint ahogy engem kivitt Judit. Ott hosszasan kell várni a csomagfeladásra, mert a többi utas a 11:55-kor induló géphez már 9:30 előtt megérkezik. (Nem is értem.) Ha kiderül, hogy a feladott poggyász laza két kg túlsúlyt rejt, akkor át kell menni a reptér túlsó felére (ez egy kis reptér, ezért kb. egy perc séta az egész), ott ki kell fizetni 20 eurót, majd a bizonylattal vissza kell ballagni, ugrani kell a sort, oda kell adni a papírt a nőnek, aztán lehet menni utunkra. 10:40-kor kiderül, melyik kaputól indul majd a gép, aztán 11:45-kor végre meg is lehet kezdeni a talpalást a gép felé. Lehet sejteni, hogy ebből tökre nem lesz 11:55-ös indulás. A kapunál már erősen lehet izgulni, mert csak az első 90 nagy kézipoggyászt engedik fel a fedélzetre, a többit ingyenesen feladják, és ha a nagy kézipoggyászban a laptopunk utazik, akkor ennek nem örülünk annyira. Ráadásul 60 utas vett elsőbbségi beszállást. Nem túlzok, leszámoltam őket. Hatvanan voltak. A másik sorban meg még vagy hetvenen állhattunk. Szóval a másik sor legelejére kell állni, és baromira izgulni, el ne vegyék a csomagunkat. Nem veszik, de többektől igen, ami tök szívás, különösen annak fényében, hogy a csomagtartókban még rengeteg hely van, tehát ez konkrétan csak köcsögösködés. Nem szeretjük a Ryanairt, de mit lehessen tenni, ha ők szállítják Edinborough-ba az embert Máltáról, és már megvan hozzájuk a jegyünk Londonig meg Londontól Budapestig. Az még nem kizárt, hogy majd veszünk hozzá elsőbbségi beszállást, mert ezt a stresszt nem szeretnénk még egyszer átélni. De nem szép tőlük, hogy rákényszerítenek.

Szóval amikor laza 20 perc késéssel felszáll a gép, kezd nagyon sok lenni a felül 4, alul 3 vastag réteg, amit azért kaptunk magunkra, mert a bőröndbe már nem fértek be az extrán meleg ruhák. Szerencsére van WC, ahol le lehet venni a plusz rétegeket. Az utazás nagyon kényelmetlen, mert extrém kicsik az ülések, nem tudjuk hová tenni a lábunkat, és egyébként is. Azért négy órát még túl lehet így élni, pláne, ha ebből valamennyit alszunk.

Leszállás után szembesüljünk azzal, hogy nem várnak minket a reptéren, mert minden összeesküdött a barátunk ellen, aki emiatt nem tudott kijönni. Wifi természetesen nincs, illetve van, csak nem működik, így nem tudjuk megnézni a Facebookon az útmutatást, amelynek segítségével eljuthatnánk Edinburgh-ból Invernessbe, ahová elénk tudnak jönni. Agyaljunk a megoldáson! Van - a reptéren ott egy automata, ami útvonalterveket osztogat a reptér és a fontosabb skót városok között időpontokkal, busz számokkal, állásokkal, mindennel. Ezek után próbáljuk kitudni reptéri dolgozóktól, hol van a buszmegálló, útmutatásukat követve járjuk be Tolnát-Baranyát, a reptér minden zegzugát, a parkolót és a villamosmegállót az összesen mintegy 40 kg csomagunkkal, hogy aztán a végén kiderüljön, a buszmegálló két méterre van attól a helytől, ahol kijöttünk a csomagátvételtől, mégpedig az első ajtó mögött. Ne kapjunk agybajt.

Jussunk el két átszállással a reptérről Invernessbe, bónusz bug, hogy az online jegyvásárlás furcsaságai miatt a barátunk nem arra a buszra vesz nekünk jegyet, amit elérünk, hanem egy órákkal későbbire, ezért csak szájhúzogatva engednek fel minket arra a buszra, amit elérünk. Amíg még világos van, gyönyörködjünk a tájban, mert varázslatos. Amikor már sötét van, olvassuk el a Hárún és a mesék tengere című regény maradék harmadát. Három óra alatt bőven nyílik rá alkalmunk

Invernessbe megérkezvén szembesüljünk azzal, hogy a barátunk nem vár ránk, viszont a váróterem órákkal korábban bezárt. Próbáljuk elérni a barátunkat, akinek a telefonja nem elérhető. Ne kapjunk agybajt. Fél óra esőben fagyoskodás után örvendezzünk, amikor megérkezik a barátunk, és kiderül, hogy ő azt hitte, csak két órával később fogunk befutni, ezért - bár velünk egy időben érkezett Invernessbe, csak egy megállóval korábban leszállt - elment sütit venni érkezésünk örömére. Üljünk be egy étterembe, együnk finomat mintegy három és fél órával este hat után (amikor már rég nem szoktunk enni), és várjuk meg a barátunk kollégáját, aki majdnem egy óra alatt Grantown on Speybe repít minket az autóján. 15 és fél óra utazás után fürödjünk meg, aztán ájuljunk be az ágyba.

A későbbiekben már minden csupa móka és kacagás, de tényleg. Szép tájak, finom ebédek és vacsorák, életünk első indiai kajája (a poppadom mindent vitt, kell máskor is), szuper edzőterem olcsón, naaagy alvások. Skócia jó, Skócia szép. A kedvünkért még akár a hó is esik, sőt egy napig meg is marad, hogy tudjunk hógolyózni. Még őzikét is láthatunk meg korcsolyázó kacsákat.

Itt lakunk

A fiúk havat lapátolnak/söpörnek, engem meg magukkal vittek fotóriporternek (meg azért, hogy Gergőnek legyen kit megdobálni hógolyóval).

II. Erzsébet is járt már a szállodában, igaz, az nem most volt, hanem 54 éve.

Rohanó törpe, kezében íj.

Indiai vacsora, poppadom.

Spey

Gyógynövényes kóla. Nagyon finom.