LizaGazdija

ezért a kávézóban, ha éppen üresjárat van, azon töprengek, hogy csak be kellene fejezni a regénykéimet, mind a kettőt, és új fejezeteket költök hozzá az eddigiekhez, és tök jók jutnak eszembe, de leírni nem merek semmit, mert utána már idétlennek tűnik. Azért nem lesz belőlem soha író, de még olyan ember sem, akinek megjelenik egy-két regénye, mert iszonyú kritikus vagyok magammal szemben, és így arról szó sem lehet, hogy másnak megmutassam, amiket írok, hátha más szerint is idétlen.

mi kell nekem: teljesen beteg vagyok, ezért a héten elutazik, és csak helyettesítés lesz az edzés időpontjában, amire úgysem mennék, így legálisan szenvedhetek otthon. Gotta love K. :P

8-tól délig kávézó, utána Color Run Rékával, majd 5-től éjfélig megint kávézó. Élmény volt :)   Rajtra várunk, még elég tiszták vagyunk   Szintén   Ez itt a rajt. Nem tudom, mi valósult meg a futás utánra tervezett Color Partyból, de szerintem elenyésző volt azon futók száma, akik megtartották a porukat a program végéig. A legtöbben már a rajtnál elszórták az összeset :)   Hát, ez lett a vége. Réka elég komolyan néz ki azért, engem valahogy kevésbé értek a színek.     A könyökhajlatomat nézzétek!   Elsőre kicsit megijedtem, hogyan fogok visszajönni a kávézóba ilyen hajjal, de szerencsére ki tudtam fésülni belőle a színeket. Megmosni nagyon-nagyon nem akartam, mert vagy egy óra csak a szárítás. Két baj van: 1. belázasodtam, 2. a színes por marja az orromat és a torkomat. Amúgy minden király :) Volt sok vidám ember, sok külföldi, sok nevetés, nagy vidámság. Mondjuk a "the happiest 5k of the world" annyira nem ül, mer...

Az milyen, amikor lefestenek egy ajtót, majd becsukják, de nem írják ki rá, hogy frissen festve? Én azért felháborodtam, amikor a táskám, a kabátom és a kezem is fehér festékes lett. Az a nagy szerencse, hogy mindenről lejött a festék.

hogy néha muszáj önzőnek lenni, legyen ez bármilyen hatással másokra. Sajnálom.

Reggel találkoztunk Brigivel, és elindultunk ruhabeszerzési körútra, amit megspékeltünk egy egészen rövid ügyintézéssel. Nekem volt egy lista a fejemben, amit ide le is írtam, miszerint kell téli kabát, csizma, nadrág és felső. Na, hát ezek közül mindent beszereztem, és igazság szerint egészen olcsón kijöttem, már ahhoz képest, hogy téli kabát meg csizma is volt a listán. Ebben nagy szerepe volt Briginek, aki nem hagyta, hogy például a Skálából ruhapróba nélkül forduljak ki, és aki minden felpróbált ruhadarabot véleményezett, így segítve a választást. Nagyon szép a nadrágom is, a felsőm is, a kabátom és a csizmám is. Teljesen elégedett lehetek :) A nap további részéről inkább ne is beszéljünk. Legyen elég annyi, hogy szétesik a fejem, és olyan álmos vagyok, hogy alig látok ki a fejemből, de még nem lehet aludni, mert még van dolgom. Úgyhogy gyorsan megyek is Jóbarátokat nézni, hogy majd vidáman térjek nyugovóra.

Popper Péter kapcsán egyszer már kiakadtam azon, hogy úgy tűnik, van, aki szerint normális, hogy párok megcsalják egymást. Most elolvastam Tóth Krisztinától a Pixelt, és megdöbbentett, hogy a kis pixelek között gyakorlatilag nem találni olyan párt, ahol ne lenne legalább az egyik, de gyakrabban mindkét félnek szeretője, sokszor egy egész életen át. Nem azzal van a baj, ha két ember összeházasodik, majd később kiderül, hogy mégsem egymás mellett akarják leélni az életüket, és mindkettő újrakezdi egy másik emberrel. Nem igaz, mert de, ezzel is bajom van, egy ideális világban nem történnének ilyen dolgok. De ez, hogy együtt élnek, úgy csinálnak, mintha minden rendben lenne, közben meg szeretőt tartanak... Kezdek megijedni, hogy esetleg naivitás azt gondolni, létezik boldog kapcsolat, amiben nincs szükség harmadikra.