Elszabadultak a kreatív energiáim,

ezért a kávézóban, ha éppen üresjárat van, azon töprengek, hogy csak be kellene fejezni a regénykéimet, mind a kettőt, és új fejezeteket költök hozzá az eddigiekhez, és tök jók jutnak eszembe, de leírni nem merek semmit, mert utána már idétlennek tűnik.

Azért nem lesz belőlem soha író, de még olyan ember sem, akinek megjelenik egy-két regénye, mert iszonyú kritikus vagyok magammal szemben, és így arról szó sem lehet, hogy másnak megmutassam, amiket írok, hátha más szerint is idétlen.