LizaGazdija

Ez most nem vicces sztori lesz, csak nem jutott eszembe hirtelen másik cím. (Kicsit sok energiámat lefoglalja, hogy nonstop köhögök. Mennyire unom már ezt a nyavalyát, amiből nem tudok kimászni.) Három hónapja vagyok egyedül. Ez idő alatt két napon gyrost ettem, egyszer főtt krumplit, kétszer sült krumplit, kétszer a karácsonykor lefagyasztott töltött káposztát. A többi napokon mindig főtt ételt ettem, persze néhányszor nem itthon, hanem anyuéknál vagy Katáéknál. Na de a lényeg, hogy három hónap alatt nem volt kajaismétlődés. Általában egy főzéssel négy-öt napra van ebédem (nem, nem vagyok rosszul, ha ennyiszer kell ugyanazt ennem, sőt sokszor szomorkodom, amikor elfogy), vagyis eddig kb. 18 féle ételt főztem meg. Kár, hogy ezeknek csak töredékére emlékszem, no de sebaj. Most viszont jó eséllyel elkezdem az ismétlést: holnap vagy pizza lesz, vagy chilis bab, és utóbbi már volt januárban is. Igaz, akkor az otthoni változatot főztem, most meg majd a Tomitól tanultat fogom, amiben dar...

Esténként három dolgot szoktam csinálni táplálkozás, pontosabban ivás témában. - Megfőzöm a gyógyteámat. - Megtöltöm a literes kancsót vízzel. (Ezt a liter vizet aztán kb. 20 perc alatt megiszom.) - 3 dl tejbe beleöntök két egység kakaós fehérjeport, amiből nagyon finom ital lesz, ami állítólag zsírégető hatású, amit nem tudok sem megerősíteni, sem megcáfolni, viszont nagyon finom, és mivel elég kevés benne a cukor, biztos, hogy jobb, mintha kakaót innék. (Egyébként kakaót innék, ha ez nem lenne, mert valami édes azért kell nekem estére.) Hétfő este kétségtelenül nem álltam a helyzet magaslatán. Egymás mellett volt a bögrém a teámmal meg a shaker a három deci tejjel, előttem nyitva a fehérjeporos bödön, kezemben a kimérő. Ki lehet találni, hová öntöttem az első adag port. Nyilván a teába. Először ilyen fejet vágtam: Aztán gyorsan cselekedtem: a por nagy részét kikaptam a teából, és átborítottam a tejbe. Közben azon gondolkodtam, hogy lehet valaki ilyen nyomi. Azért az eset...

amikor valakinek a 17 éves öccse egy este nem ér haza, kiplakátolják a Facebookot azzal, hogy nagyon keresi a család, és bármi is a gond, menjen haza, mert szeretik, és csak ez számít, majd másnap az indexen el lehet olvasni, hogy a vonatsínek mellett találták holtan, mert feltehetőleg elaludt, nem szállt le a megfelelő állomáson, ezért kiugrott a vonatból. Azt amúgy értem, hogy az embernek este 10-kor nincs kedve a következő vonatállomáson várni egy vonatot, és visszabumlizni, mert az akár órákat is igénybe vehet, de akkor sem tudom felfogni, hogyan jut eszébe valakinek kiugrani a vonatból. Egyszerűen hihetetlen. Miből gondolta a srác, hogy túl fogja élni? Annyira sajnálom őt is meg a családját is. Rettenetes lehet ez.

Reggel éppen indulni akartam hatalmas nagy pakkal, összesen három táskával. Amikor kiértem az előszobába, észrevettem, hogy a táskámat pont nem viszem, ezért visszamentem a szobába. A következő kép fogadott: a kutya a kanapé előtt állt behajlított hátsó lábbal, szemmel láthatóan az ugrás előtti utolsó pillanatban. Nagyon megdöbbent, amikor észrevett, elszégyellte magát, odajött hízelegni / bocsánatot kérni is. Ettől függetlenül nyilván arra jöttem haza, hogy teljesen össze van túrva a kanapé, sőt az árnyékokból még azt is láttam, amikor a kutya leugrott róla. Azért van némi fejlődés. Amikor először jött át úgy, hogy már nem lakott itt, egy este alatt háromszor (!) pattant fel a kanapéra úgy, hogy én is a szobában voltam, és minden alkalommal leparancsoltam, majd elmagyaráztam neki, hogy a kutya helye a szőnyegen van. Legalább ezt már nem csinálja. Rosszcsont kutya.

A helyzetre jellemző, hogy kutyasétáltatás közben elment mellettem biciklis, és az "I wish you a Merry Christmas" dallamát fütyülte.

Mondjuk nekem tetszik. Ilyen szép volt a Duna-part este: Marci nagyon-nagyon élvezte ezt a rengeteg havat, hatalmasat játszott előbb magában, aztán velem. Majd megkérdezem a nagynénémet, aki ma 56 éves, volt-e már fehér szülinapja. 

Régóta ez volt az első hétvége, amikor volt időm rendesen rendet rakni meg takarítani. Az szokott lenni, hogy amikor van időm, megcsinálok valami nagyon kicsi részfeladatot, mondjuk letörlök két polcot, vagy felporszívózom az előszobát, emiatt sosem tűnik úgy, mintha rend lenne, mert egyszerre mindenhol nincs is. Most viszont tegnap este (fél 10-től fél 12-ig) letöröltem mindenhol a port, majd ma egyhuzamban felporszívóztam és felmostam mindenhol, és most tök jó. Igaz, ennek az az ára, hogy vasárnap este 9-kor álltam neki a dolgaimat csinálni. A következőket kéne abszolválni éjfélig: - két óraterv (összesen 6 óra) megírása - 11 nagydolgozat kijavítása - 8 esszé kijavítása - egy konferencia-előadás összerakása - az előzőhöz tartozó ppt hegesztése - előző kettő postázása - fürdés (- esetleg olvasás, mert újabban nehezen alszom el, ha nem olvastam lefekvés előtt) Hát, sok sikert nekem mindehhez, még van két és fél órám :)