LizaGazdija

Michael Seed könyve, a Nobody's Child volt az első fordításom. Eléggé megrázó történet, arról szól, milyen pokoli gyerekkora volt az írónak, mennyit bántották, kínozták többet is. Az elolvasása után arra gondoltam, kész csoda, hogy ezek után pap lett belőle, nem tömeggyilkos. Az a történet is eszembe jutott, amikor Németországban egy tizenéves srác, aki éjjel-nappal horrort nézett, minden előzmény és látható ok nélkül különös kegyetlenséggel megölt egy ötéves kislányt, aztán az anyja azzal mentegette, hogy hát szegénynek négy éve meghalt az apja, attól lett ilyen. Azért jutott eszembe, mert amit Michael Seed megélt, szerintem sokkal megterhelőbb lelkileg, mint az apa halála, mégis ember lett belőle. (Mielőtt bárki furán nézne: Michael Seedet verte és szexuálisan zaklatta az apja, az anyja öngyilkos lett, a nagyapja szintén verte, a nagyanyja lelki terror alatt tartotta, és az iskolatársai is ott ütötték, ahol érték.) Amikor megjelent ez az új könyv, megkaptam anyuéktól szü...

A könyvmolypárbaj miatt olvastam el néhány hónapja, de egyébként is gondolkodtam már rajta néhány éve, hogy újra elő kéne venni. Kíváncsi voltam, most mennyire tetszik, és mennyire értek meg többet (mást?) belőle, mint alsóban. Miután ez a módszer A kis hercegnél már bejött, ideje volt egy másik klasszikusnál is kipróbálni. Bejegyzést azért kap soron kívül, mert a párbajnak jó lenne már a végére érni, és a bejegyzés linkelése a feltétel. (A kb. 20-30 könyvre rúgó lemaradásomat nem tudom, mikor hozom be, meg hogy érdemes-e egyáltalán, vagy elég a molyos értékelés. Majd még kitalálom.) Nagyon tetszett. Humoros, nyelvileg zseniális kis történetek, amelyek mindig valami fontos tanulsággal zárulnak. A kedvencem a beképzeltségről szóló mese, a Bruckner Szigfridről, a fájós fogú oroszlánról szóló. Az annyira tökéletes minden elemében, hogy kedvem lett volna még egyszer elolvasni, mikor a végére értem. Azt hiszem, ezeket a történeteket érdemes három-négyéves gyereknek is felolvasni, ...

Idén január 1-től június 24-ig éppen annyi könyvet olvastam el, mint tavaly január 1-től december 31-ig: 57 darabot. Most már kezdem azt hinni, hogy összejöhet a 100 könyv egy év alatt.

Ma a pilates edzőm új termének megnyitóján jártam. Már másfél hete dolgoznak, de mivel nekem nagyon drága az órajegy és a bérlet is, eddig csak pilatesen voltam, mert arra egy ideig még az eddig megszokott árak vonatkoznak. (Ha ez megváltozik, feltehetően kénytelen leszek leállni a pilatesről, azt sajnálnám.) Mára viszont szerveztek egy bemutatkozó napot, ahol majdnem minden órájukból tartottak egy 20 perces ízelítőt. 10-kor kezdődött a móka, talán 5-ig tart. Én 10:20-kor kezdtem, összesen öt órán vettem részt, és nagyon kellemesen elfáradtam. Voltam először is alakformáló órán, aztán BodyBallson, aztán Port de Brason, aztán kondin, végül bootcampen. Az alakformáló és a kondi nem volt újdonság, ezeket szerettem eddig is, most is tetszettek. A BodyBalls és a Port de Bras lényegét, azt hiszem, nem értettem meg, nekem valószínűleg kevésbé valók az ilyen elmélyülős, befelé figyelős mozgásformák. (Jó, a pilates is olyan, de az nem annyira, mint ez a kettő.) A bootcamp viszont nagyon durva...

Első edző (nő) - Van olyan, aki most először van órán? Jó, ez az átlagnál kicsit gyorsabb óra lesz, de gyorsan bele fogsz jönni, nem baj, ha nem tudod követni a koreográfiát, csak lépkedj valamit, az a fontos, hogy ne állj meg. (Aztán a tükörből nézi a csoportot, és ha valakinél valami nagy gázt lát, odamegy és elmagyarázza, mit kéne máshogy csinálni.) Második edző (nő) Az óra nagyobb részében magát nézegeti a tükörben különböző pózokban, nem sokat kommunikál a csoporttal, és nem nagyon foglalkoztatja, ki hogyan bénázik. Harmadik edző (férfi) Felméri, hány új ember van a csoportban, majd levezényli az órát úgy, ahogy mindig is szokta, nem könnyített a koreográfia. Viszont végig szemben áll a csoporttal, különösen az újakat figyeli, és mikor egyikük teljesen elveszíti a fonalat, a következő stratégiát választja. Lelépi a csoportnak vagy hatszor-nyolcszor a koreográfia új szakaszát (mondjuk 8-16 ütemnyi mozdulatot), aztán mondja, hogy ezt csináljuk meg X alkalommal, majd fog e...

Olyan könnyen és gyorsan lesz a nagyon jó kedvemből nagyon rossz kedv, hogy az számomra ijesztő. Ezzel mit lehetne vajon kezdeni?

Idén is június 21-re esett a szereplésem, Roald Dahl Matildájáról beszéltem és annak fordításáról. Igaz, a filmrészletem nem indult el a ppt-ben, de gyorsan megoldottam a kérdést, elindítottam ppt-n kívül, és úgy sikerült. Utána sokan megdicsértek, több tanár is, apu is. Nagyon jó érzés volt! Eljött egyébként J. Andi, Blanka, Zsuzsa néni, Éva néni és apu. Idén nem fagyiztunk utána, de én itthon rendeztem privát fagyizást. Ráadásul kaptam Andi nénitől egy szuper könyvet, és a tavalyi konferencia előadásait is könyv formátumban. Szuper!