LizaGazdija

Szokták mondani, hogy alkalmat előre ünnepelni balszerencse, ez többször eszembe jutott a héten. Meg persze az is, hogy még soha semmi baj nem származott ebből, pedig párszor már előfordult, hogy pl. hétfőre vagy keddre eső szülinapot előző vasárnap ünnepeltünk. Ma is előre ünnepeltünk, csak most nem a családdal. Andiék átjöttek, és megünnepeltük az ő névnapjukat meg az én szülinapomat. Tettük ezt beszélgetéssel, házi készítésű pizzával, valamint ajándékozással. Kaptam J. Anditól egy nagyon szép csokicsomagot, valamint egy jó kis logikai játékot. Utóbbinak az a lényege, hogy szedd szét, majd rakd össze. Szétszedtem, majd nem tudtam összerakni. Túlzottan nem lepett meg, mert az ilyen játékokhoz még mindig nem vagyok elég ügyes, de gondoltam, sok türelemmel csak sikerül. Talán negyed órát próbálgattam a dolgot, amikor Tomi azt mondta, ő összerakja. Odaadtam neki a hat darabot, hat kis hajót, és fél perc múlva már vissza is adta az összerakott formát. Na ez a különbség aközött, ha valakin...

Ma egész nap azt hittem, hogy péntek van, így az előbb meg is döbbentem, miért a Fábry-féle Milliomos kezdődik az RTL-en, miért nem a Helyszínelők. Közben azt is tudtam egész nap, hogy 15. van, és hogy nincs szülinapom. (Tegyük hozzá, egész héten fogalmam nem volt, éppen milyen nap van, sőt ez az egész furcsa időgépes dolog múlt pénteken elkezdődött, amikor egész nap azt hittem, hétfő van. Lehet, hogy ki kéne már aludni magam.) Gyanús egyébként, hogy ez valami globális dolog lehet, mert ma többen is boldog szülinapot kívántak, mert azt hitték, hogy 16. van. Nagyi mondta is, hogy ő egész héten azt hitte, csütörtökre esik. Milyen fura, hogy ők is hasonlóan jártak, mint én. Talán csak az időjárás okozza.

Micsoda öröm, hogy tavasz van, olyan szépen szakad az eső már vagy egy hete. Az esernyőm eltűnt, ismeretlen helyre távozott, pedig olyan szívesen hordanám magammal. Tudom, vegyek újat. De nem veszek, mert már van egy, és tuti, hogy azonnal előkerülne, amint hazahozom az új ernyőt. Ugyan nem olyan nagy katasztrófa, ha két esernyője van az embernek, én mégsem szeretnék kettőt. Elég lenne az az egy, csak kerülne már elő. Azért sem veszek újat, mert azzal biztatom magam, hogy szerencsére nem vagyok cukorból, így aztán egy kis megázás a metróig meg a metrótól nem olyan nagy ügy. Ma mondjuk Kelenföldre mentem, és jó sokáig nem jött a busz a Móriczon, úgyhogy kellemesen bőrig áztam a szakadó esőben. Előkerülhetne már az az esernyő. Mivel a hétvégén egyáltalán nem olvastam az időutazót, egy sort sem, csak tegnap este fejeztem be, így viszont már csak a ma maradt egy újabb könyvre a Születésnap tervezett csütörtöki elkezdése előtt. Úgy döntöttem, nem rohanok én sehová, minek ilyen tempóban olva...

Elég fáradt vagyok, nem is nagyon megy a koncentrálás, pedig a holnap délutáni órámra (ismét első alkalom) ismétlős feladatsort kéne vinni, amit persze nekem kéne összerakni, de nem haladok semerre. Azzal motiválom magam a holnap túlélésére (bár való igaz, lesz közben egy szüli-névnapozás Andiékkal), hogy pénteken korlátlan ideig alhatok. Ameddig csak akarok. Akár délig is. De vááárom mááár a holnap estét :)

épp az imént kívánt boldog születésnapot. Aztán javasolta, hogy ha nem ma van a szülinapom, frissítsem a profilomat. Elhűlve kattintottam a profil frissítése gombra, mert annyira hihetetlen volt, hogy véletlenül április 14-ét írjak valahova szülinapnak. De megnyugodhattam, ott áll feketén-fehéren: 1987. április 16. Viszont nagyon kedves tőlük, hogy gondoltak rám, és idén ők az elsők, akik boldog szülinapot kívánnak :)

Lejárt a matrica a diákomon, és mivel nem szeretek csalni, viszont nagyon szeretném megkapni szuvenírnek az indexemet, ezért nem fogadtam el a többszöri felajánlást az egyik ismerősömtől, hogy szerez nekem matricát erre a félévre, hanem csináltattam ma bérletigazolványt, és megvettem életem első felnőtt bérletét, ami szerintem egyébként botrányosan drága. A bérletpénztárban ülő hölgy a négy fénykép közül kiválasztotta a legszélesebb vigyorút, és azt mondta, ez egy nagyon jó kép, mert mosolygok. Nem árultam el neki, hogy ő is hasonlóan mosolygós képeket csinálhat magáról, ha a Ferenc krt-i automatánál próbálkozik. Az kell hozzá, hogy ne olvassa végig a használati utasítást, illetve félreértelmezze, valamint az, hogy ne működjön a szék, ezért ne lehessen rajta magasságot állítani, na meg az is, hogy ne fogadja el a százasait meg az ötveneseit a gép, így a párját kelljen megpumpolnia, aki amúgy hót ideg, mert már régen úton kéne lennie neki is. Ja, és a legfontosabb: feltétlenül vigye mag...

Befejeztem az időutazó történetét. Tetszett, bár a vége elég brutális. Most majd jöhet a filmváltozat, de csak csütörtökön, mert holnap nem lesz rá időm. Holnap reggel új csoport Kelenföldön, aztán hazaérek fél 10 körül (remélem), és nekiesek a kutatási tervnek, ami fejben kb. már megvan, csak le kéne írni, és el kéne érni, hogy legyen 1-2 oldal. Aztán 2-re bemegyek az egyetemre, megpróbálok beszélni a doktori konzulenssel, aki ijesztően eltűnt úgy 3 hete, nem reagál semmire. Aztán tanítok még egyet, de az már itthon lesz. Tanítás után ellenben el kéne jutni a jazzre végre-valahára. Az 7-ig tartana, és fél 8-ra érnék haza. Hát... Csütörtöktől még egy új csoportom lesz, akik májustól kedd-csütörtöki csoporttá változnak, de szerencsére délután, nem hajnalok hajnalán. A mai szakközepes órám igen családias hangulatban telt: a 20 emberből 10 jelent meg. Érdekes. A többiek vajon feladták? A posta végre odaadta a pénzemet a számlámról, hurrá! Mondjuk az egész ügyintézés legalább 20 percig tar...