Végleg felnőtt

Lejárt a matrica a diákomon, és mivel nem szeretek csalni, viszont nagyon szeretném megkapni szuvenírnek az indexemet, ezért nem fogadtam el a többszöri felajánlást az egyik ismerősömtől, hogy szerez nekem matricát erre a félévre, hanem csináltattam ma bérletigazolványt, és megvettem életem első felnőtt bérletét, ami szerintem egyébként botrányosan drága. A bérletpénztárban ülő hölgy a négy fénykép közül kiválasztotta a legszélesebb vigyorút, és azt mondta, ez egy nagyon jó kép, mert mosolygok. Nem árultam el neki, hogy ő is hasonlóan mosolygós képeket csinálhat magáról, ha a Ferenc krt-i automatánál próbálkozik. Az kell hozzá, hogy ne olvassa végig a használati utasítást, illetve félreértelmezze, valamint az, hogy ne működjön a szék, ezért ne lehessen rajta magasságot állítani, na meg az is, hogy ne fogadja el a százasait meg az ötveneseit a gép, így a párját kelljen megpumpolnia, aki amúgy hót ideg, mert már régen úton kéne lennie neki is. Ja, és a legfontosabb: feltétlenül vigye magával Tomit.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai