LizaGazdija

Nem megyek sehova. Volt nálam jobb, majd megy ő. Amúgy a 20-ból 8-ban azért bent voltam, csak ez most kevés volt. Sebaj.   Ami viszont baj... Volt egy pedagógiai szemináriumom, ahol egyetlen darab kiselőadás alapján kaptunk jegyet. Ez már eleve nem hangzik jól. Viszont az értékelés úgy ment, hogy mindenki kitöltött egy értékelőlapot minden kiselőadás után. A tanár is. Az ő szavazata 50%, az összes többi szavazat a másik 50%. Szerintem hármasnál jobb jegy nem született. Miután képtelen volt normálisan, magyarul kifejezni magát, amikor arról beszélt, milyen is legyen az a kiselőadás (egyébként magyar szakot végzett, állítólag tanított is középiskolában... hááát...), mindenkinek karót adott. Kicsit talán érdemes lenne magába néznie.   Ma másodszor esett meg az a nagyon muris eset, hogy én elbattyogok az Infoparkba angolt tartani, a tanítvány meg nem. Kezdek rohadt ideges lenni ettől. Ha megbeszélünk valamit, miért nem lehet tartani hozzá magunkat? És ha már nem lehet, akkor miért nem lehe...

Kovács András Péter (K.A.P.): Kék a rózsa   Kék a rózsa, zöld a jácint, Jó színész vagy, Juhász Jácint. Megy a juhász, kurva álmos, jó színész vagy, Kulka János.

http://index.hu/belfold/2009/05/18/szulo/   De jó, a tanárnak már ahhoz sincs joga, hogy jegyet adjon a diáknak, mert akkor a diák majd sipíthat, hogy ő a magatartása miatt kapta azt az egyest, nem azért, mert cseszett tanulni. Jajj, úgy szeretném, ha még ennél is több joga lenne a diáknak, kötelezettsége meg egy szál se!   (Ugyanis az átlagos diák picit máshogy adja elő otthon, hogy mi is történt az iskolában, mint ahogyan az valójában volt. Nem baj, bátorítsuk ezt! Hurrá!)

A japán makákó jófej. A Spektrum "The Most Xtreme" című műsorának készítői szerint okosságban a hatodik az összes állat között (és a kutya csak tizedik... persze, persze). 30 évvel ezelőtt egy nőstény leste meg, ahogyan egy ember beül a tél közepén a "termálfürdőbe". Azóta az egész kis csapat a forró vízben üldögélve vészeli át a telet. Valahogy így:     Ami még vicces, az az, hogy nagyon szeretik a kurkászást, és akkor is elintézik maguknak, ha éppen nincs rajtuk se bolha, se kullancs. Ilyenkor odamennek például egy őzikéhez, jól megkurkásszák, ellopják a kullancsát, és beleteszik a saját szőrükbe :D Aztán élvezik a hatást: legalább két-három társuk keresi a kullancsot :D   A varjú is jófej. Leszed a fáról egy diót, és bedobja a kocsik közé. Amikor átmegy rajta egy autó, szépen leröppen az úttestre, és megeszi a dióbelet. A kis okos.   Egyébként voltunk tegnap Jane Goodall előadásán a Millenáris Teátrumban. Tominak és az anyukájának nem tetszett, nekem meg igen. So...

Ha valakinek van ötlete, hogyan lehet a Facebookos profilt törölni, ossza meg velem is! Csak mert van egy ősrégi profilom, aminek egyébként egészen ma estig a jelszavát sem bírtam kitalálni, és az ismerőseim következetesen azt a profilt jelölik be ismerősnek. Én meg szeretném, ha az a profil eltűnne a süllyesztőben, és inkább maradna ez az új, amit egyébként úgy regisztráltam, hogy már rég nem emlékeztem, hogy van egy régi. Azt már látom, hogy deaktiválni lehet a profilt, csak azzal nem megyek túl sokra, mert attól még látják a többiek. Ez de bonyolult...

A német szak ciki. Erre tenap újfent ráébredtem, amikor az egekig magasztalt Erasmus-Studentin behozott az utolsó szakmódszertan órára kortárs német nyelvű (konkrétan oszrák) irodalmat. Hihetetlen, hogy nélküle nem derülne ki a német szak révén, hogy a német nyelvterületen sok olvasható dolgot írnak mindenféle nénik és bácsik. Öt irodalmi kurzus van a szigorlatunk előtt. Ezek közül egyedül az irodalom 5 volt az, ahol élvezhető dolgokkal találkoztam, ott is mondjuk öttel. Gyanítottam mondjuk, hogy talán nem ez a teljes repertoár, de nem kezdtem kutatni, mert az a helyzet, hogy az angol nyelvet sokkal jobban szeretem, inkább angolul olvasok. Talán azért, mert amerikanisztikán elég korán a kezünkbe adtak szórakoztató, elgondolkodtató, élvezhető könyveket és novellákat, és ennek hatására keresni kezdtem a jó angol nyelvű könyveket. Találtam is sokat, meg lehet tekinteni a könyvespolcomat meg a bookstationnél található könyvespolcomat is. Németen viszont csak nyomasztó dolgokat láttam. Az i...

Nálunk. Bizony. A kutya játssza most ezt. Reggel kiteszem a kajáját, ő meg nem eszik belőle. Egy pár napig egyáltalán nem evett, akkor úgy élt túl, hogy Tomi anyukája vigyázott rá, és tőle kapott vagdaltat meg tejfölös tésztát. Itthon viszont ez nincs. Azon az állásponton vagyunk Tomival, hogy eddig ette a kajáját, nem lehet, hogy hirtelen úgy döntsön, nem eszik. Azért sem lehet, mert ha nem eszik, legyengül, aztán nézhetünk, amikor jól megbetegszik. Van így is elég baja. Időnként fulladozni kezd, máskor lesántul fél napra, kicsit süket, egyébként pedig mindenütt dudorok nőnek rajta (ezek nagy része szemölcs, más része meg passz, de nem olyanok, mint a két évvel ezelőtti daganata volt). Eleinte bevált a rászoruló kutyás fenyegetés, aztán hirtelen tojni kezdett rá. Akkor bejött az, hogy kézből etettem, szépen türelmesen rászántam fél órát naponta. Aztán úgy gondoltam, eddig tudott tálból enni, tudjon már ezen túl is. Akkor kértem szépen, hogy egyen. Egy kerek napon át nagyjából óránként...