LizaGazdija

Érdekes figyelni az embereket. Például akkor, amikor a Király utcai Pizza Hut előtt állok 10-15 percet. Mindenki rohan. Veszekszik. Mesél. Lány fiúnak arról, hogy rosszak a körmei, és ezért... Bicikliznek. Keresztül-kasul mindenen, át a záróvonalon, kész életveszély. Sétálnak is. Pizzaszelettel a kezükben. Mindenen át, záróvonalon, többsávos úttesten, piroson. És még el sem ütik őket. Kész csoda. De a legjobb mégis egy fiú volt tegnap a metrón. A Nagyvárad téren szállt fel, és a felszállás pillanatában nekilátott a Rubik-kocka kirakásának. Pont addigra végzett vele, mire a Népligethez értünk. Az kb. másfél-két perc. Aztán körülnézett, hogy mindenki látta-e a kunsztot, és elkezdte elölről. Viszont furcsa, hogy nem szeretem, ha engem figyelnek az emberek. Mindig azt kell hinnem olyankor, hogy valami rendelleneset látnak rajtam. Pedig akkor sincs semmi, ha tényleg. De mégis. A kirakatokat is figyelem, és azt fedeztem fel, hogy a sok karácsonyi dekorációtól nem mindig tudom megállapítani, ...

Csütörtökön beszereztem az Agatha Christie-krimit, ahogy azt ígértem magamnak. Olyat választottam, aminek érdekes a címe (mondjuk mindnek az, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a lehető legérdekesebb címűt választottam). "Elephants Can Remember". Már alig várom, hogy legyen időm elolvasni. Ha jól saccolom, erre a karácsonyi nagytakarítás és készülődés szüneteiben lesz időm, és az már nincs is messze. Már csak egyetlen hónap. Húúú, de várom!!! Felfedeztem, hogy vannak mozdulatok a hastáncban, ahol nagyon kijön, mennyire siralmas az egyensúlyérzékem. Tegnap próbáltam gyakorolni ezeket, és az egyiknél megleltem a megoldást. Aztán ma rájöttem, hogy ez nagyon jó, csak teljesen szabálytalan. Tehát továbbra sincs megoldás. És akkor arra a döntésre jutottam, hogy el fogok járni heti egy balettórára. Januártól lesz csak rá alkalmam, de jobb később, mint soha. Azért pont balett, mert ezek a mozdulatok onnan jönnek, és ott valószínűleg meg tudjuk majd fejteni, miért szédelgek jobbra-balra, m...

Például. Újabban nem alszom olyan jól, pedig ez nem jellemző rám. Éjszaka legalább 3-4-szer felébredek, és ebből egyszer kénytelen vagyok kikelni az ágyból és járni egyet. Hajnali 3 körül szokott ez bekövetkezni. Nagyon pihentető. Mondjuk az egész életem általában véve is marha pihentető. Gyakorlatilag nincs üresjáratom, amikor lehetne lazulni. Ennek eredménye, hogy újabban nem bírok felkelni reggel, mert "még öt percet", és ha csak öt percet töltök itthon két program között, akkor beborulok az ágyba, és mind az öt percet alvással töltöm. Pedig írhatnék például három esszét. Vagy készülhetnék a nemsokára beköszöntő vizsgákra. De nem. Azt még majd ki kell találni, hogy ezeket a hasznos tevékenységeket hova suvasztom be. Tegnap megvolt az első óra. Jó volt. A szintet alullőttem, mondjuk a valóságtól eléggé távol álló infókat kaptam. Sebaj, most már tudom, hogy állunk. Tegnap írtam Magyarics-féle zh-t. Nagyon izgis volt. Érdeklődve várom, mi sül ki belőle. Körülöttem mindenki pu...

Kedden egy csoporttársam sírva fakadt, mert a zh-ja négyes lett. Tegnap meghallgattam életem legmegdöbbentőbb kiselőadását Frank óráján. A handout két oldalas volt, és az első 20 percben a 3. sorig jutottunk. A kiselőadó kiült szépen az első padba, és nekiállt felolvasni egy teljes A4-es spirálfüzetet. Tomi erre szokta mondani: "Hát én befonom a szemöldököm!" Én is éreztem valami hasonlót, mikor rájöttem, mi történik. A téma az USA vallásának európai gyökerei volt. A hölgy úgy képzelte el a dolgot, hogy a nagy világvallások történetét az alapításuktól kezdve napjainkig k. részletesen elmesélte/felolvasta. Monoton volt, fárasztó volt, megbántam, hogy nem szöktem meg az óráról, ahogy eredetileg terveztem. Komikus volt látni a többiek reakcióját. Rezignált, kétségbeesett és vigyorgó arcokat fedeztem fel a teremben, mikor körülnéztem. Engem akkor kezdett a röhögőgörcs környékezni, amikor a zsidó vallás történetét kezdtük a legelején, és eszembe jutott egy beteg felkiáltása a Vész...

Boldog névnapot, Réka! Még ha csak félig-meddig lehet is boldog... Szombaton beteget jelentettem, és a borzasztó gyomorfájásos hányingeres állapotom örömére a nap nagy részét fekvéssel meg olvasással töltöttem. Sulis kötelezők olvasásával :) Federmayer keddi óráján eddig minden olvasmány tetszett (ugyanez a pénteki órára kb. a 4. héten már nem volt igaz, akkor linkeltem is a novellát, ami kiakasztott), de az, ami holnapra kell, már nem :( Rebecca Walker "Black, White, and Jewish" c. könyvéből kell elolvasni kb. 40 oldalt, azt is szerintem a végéről, már abból ítélve, hogy a 200. oldal környékén kezdődik a kijelölt rész. Ami miatt foglalkozunk a szösszenettel, az az, hogy a főszereplő, Rebecca, félvér és még zsidó is, de rossz neki, mindenhonnan kiközösítik. Akkor borultam ki egy kicsit, amikor a csajszi ecsetelgetni kezdte, hány pasival jár, és melyikkel hogyan és mit és hányszor. Az sokkolt le igazán, mikor fény derült a hölgy korára: dicséretes életvitelét 15 évesen folytat...

Ma volt Ibolya néni búcsúztatója az erzsébeti evangélikus templomban. Énekelt Judit néni felnőtt énekkara, beszédet mondott Ricsi, aztán meg a pap is. Utóbbi abszolút nem tetszett. Nem jó szónok a bácsi. Sok szempontból nem az. Plusz voltak olyan érdekes anekdotái, amiknél az jutott eszembe, hogy ez most mégis kit érdekel. Pl. elmesélte, hogy volt a Természettudományi Múzeumban egy órakiállításon, és milyen szuper órák voltak ott. Ettől én feszengeni kezdtem. Hol érdekel engem, hogy hol művelődik a bácsi szabadidejében? A sztori vége amúgy tetszett, jó hasonlat volt, csak mire odáig eljutottunk... Hát volt vagy tíz perc. A konklúzió az lett, hogy az élet olyan, mint a kiállításon bemutatott egyszer használatos homokóra: lepereg, és nem lehet megfordítani, újraindítani. A búcsúztató után a család elment Ricsiékhez halotti torra, a barátok egy része pedig átjött anyuékhoz. Majdnem húsz ember gyűlt össze, ebből én mintegy nyolc embert ismertem. A többi thai-chis társ volt. Beszélgettek, e...

a csütörtök. Nem ezen a héten. Általában. Egymás után 3 német szakos óra. Nem tanácsolom magamnak, hogy ez még egyszer eszembe jusson. Unalmas. Stresszes. Németes. A német nyelvpedet kb. megúsztam. A házit még este megírtam, az olvasást reggel a buszon megoldottam. Viszont a házi nem az volt, amiről én információt kaptam. Szerencsém, hogy kb. senki nem csinálta meg a valódi házit, így csak lekisiskolásozott a néni. Megkérdezte, van-e házim, mondtam, nincs, kérdezte, miért, mondtam, mert utánakérdeztem, mi a házi (mert múlt órán nem voltam ott), és azt az infót kaptam, hogy nincs új házi. Ez tényleg így történt. Erre azt mondta, úgy viselkedem, mint egy kisiskolás, meg az összes többi is úgy viselkedik, és irgumburgum. Hát, akkor na. Most már legalább tudom, mit kell csinálni a következő órára. Jövő csütörtökön nincs óra. Jeee. A nagyszombati egyetem első tanítási napjának évfordulóját ünnepeljük. Javaslom, hogy ezt az ünnepet vezessük be végleg, és ha esetleg nov. 13. valamelyik évben ...