Karácsonyfa-trendek (is)

Nagyon érdekes és nekem meglepő is látni, hogy karácsonyfa témakörben is vannak trendek, divatok.

Például nem számít divatosnak az a típusú fa, ami otthon mindig volt, és ami itthon is mindig van talán ennek köszönhetően: az, amin mindenféle színű, anyagú, stílusú és korú díszek lógnak, akár a gyerekkorunkból is. Divatos viszont az egy vagy két színből összeállított fa, pl. csak piros, vagy piros-arany, vagy ezüst-fehér, vagy ezüst-kék. Emlékszem, tinikoromban egyszer elhatároztuk anyuval, hogy abban az évben nekünk is egyszínű fánk lesz, ha jól emlékszem, piros. Jól is haladtunk, amíg elő nem került az első kicsi koromból származó, tökre nem piros dísz, és ki nem derült, hogy nincs szívünk nem feltenni a fára, amikor minden évben ott volt addig a helye. Na, hát nálunk így bukott meg a karácsonyi divatolás, és azóta sem próbálkoztunk vele, mert minek - aminek minden évben a fán a helye, annak minden évben ott a helye, és kész.

A másik érdekesség, hogy nem divat már szaloncukrot tenni a fára, legalábbis ha valaki ilyen fát mutat a karácsonyi csoportban, akkor érkezik száz komment, hogy ez mennyire retró, mennyire hangulatos, mennyire jó, hogy van, aki olyanra csinálja a fáját, mint régen szokták. Nekem ez is új, nálunk a szaloncukor sosem ment ki a divatból. Most este kötöztem meg pár tucatot, hogy holnap már csak akasztgatni kelljen, a maradékot meg betettem csinos karácsonyi dobozokba, és majd a fa alá kerülnek, arra lehet rájárni. Idén van zselés, mert Tomi azt szereti legjobban, és csak olyat kért már tavaly is, valamint van diabetikus, ami jó, hogy létezik, de nem tudom, legközelebb lesz-e, mert olyan gejl, hogy ejha.

Amúgy a karácsonyi csoport (Kézzel készített karácsony, Facebook), ahonnan ezeket az infókat is szereztem, elég jó hely, idén rengeteg ötletet vettem onnan, ennek köszönhetően sokkal több a saját készítésű ajándék, mint szokott lenni, mert számtalan olyan technika van, ami nem viszi el az ember fél életét, de pont olyan öröm csinálni, mint a nagyon időigényeseket. Annyi ihletet kaptam, hogy jövő karácsonyra is maradt egy vagonnal, már ha addig el nem felejtem őket :D A csoportot most már nem fogjátok megtalálni, mert alig 20 perc múlva archiválják, de majd jövő ősszel megint aktiválódik, és akkor lehet nyálcsorgatni meg kreatívkodni a többi tag ötletei alapján, illetve ötletet adni másoknak. (Ez utóbbit én nem tettem, de ez nem is meglepő.)

És ha már karácsony és SK: jövőre hanyagolni fogom a műhavat az ablakdíszítésnél. Vettem sablonokat meg sprayt, és annak segítségével dekoráltam az ablakainkat. Messziről jól is néznek ki, közelebb lépve viszont kiderül, hogy kivétel nélkül az összes felfújt minta csúnyán megfolyt, ami engem kicsit zavar. Szóval jövőre az lesz, amit szintén ebben a csoportban láttam idén: szépen nyomtatok szép téli/karácsonyi tájat, kívülről felragasztom az ablakra, és krétafilccel átrajzolom. Az nem tud elfolyni, legalábbis azt hiszem. Remélem.

Végül takarítás nem lett, csak rendrakás, mert Tomi írt egy SMS-t, amikor épp nekiálltam, hogy nem lehetne-e azt, hogy ő csinálja meg holnap, és én ma inkább pihenek egy kicsit. Hát de nem drága? Szóval csak elpakoltam, és holnap majd ő porszívóz ki és mos fel, amíg én főzök, vagy ilyesmi.

Be vagyok ám sózva, mindjárt ideér a karácsony!

Megjegyzések

  1. Nálunk is színes, mindenféle korból származó díszes volt mindig a karácsonyfa! Gyerekként minden évben ajàndék volt újra felfedezni a díszeket, és játszani a szánkózó medvével, az ólomkatonával, a furulyázó méhecskével, a hintàzò egérrel.. :) Mióta saját fánk van, azóta is ilyenre díszítem, legutóbb egy skót terrier ès egy mini kotyogós kávéfőző került a repertoárba. :) Szerintem a karácsony nem a divatról szòl (az egyszínű-dísz-hívők jellemzően évente cserélik a díszeket), de persze lehet, hogy csak mindketten "retròn" gondolkozunk. :D

    VálaszTörlés
  2. Én is szeretek visszaemlékezni arra, melyik dísz honnan van, mennyi ideje van meg, ilyesmik. És igen, minden évben bővül a készlet :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai