Szakmai öröm

Most tudtam meg, hogy idén jelöltek a HUBBY Az Év Gyerekkönyve-díjára fordító kategóriában. A szüleim bukkantak az infóra, én teljesen lemaradtam róla. A Könyvhéten volt az eredményhirdetés és a díjátadó, és nem én nyertem a kategóriában, viszont így is óriási sikerélmény, hogy rákerültem a shortlistre :O

Megjegyzések

  1. Szerintem bunda volt a kategóriád nyertese. Nem mintha bajom lenne az úrral, de annyi díjja van, hogy dunát lehet rekeszteni vele, meg ugye olyan körökben is mozog. Irigy se vagyok, nyilván a fordított gyerekversekben a tudás nagyszerűsége az érdem. Viszont kérdezzünk meg egy gyereket, verseket akar e inkább hallani, vagy izgalmas varázsos mesét? Ilyenkor nem ezt kellene szem előtt tartani?
    Befogom, nem elégedetlenkedek itt, de azért nem bírtam ki. Bocsánat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, drága vagy :) De azért én nem hinném, hogy bunda volt. Az illetőnek nagyon jó versei vannak, nyelvileg kreatívak. Aki verset írni tud, az verset fordítani is, és aki versírásban kreatív, az versfordításban is az. Általában, igaz, nem mindig, az is elmondható, hogy versfordításban sokkal jobban lehet brillírozni, sokkal több nyelvi kreativitásra van lehetőség, mint a prózánál. (Kivétel mondjuk Roald Dahl, most így elsőre ő jutott eszembe, mint prózában is nyelvileg kreatívkodó alkotó.) Meg a vers és a próza is fontos a gyereknek, gyerekkoromban még én is szerettem mindkettőt, nem is értem pontosan, a vers mikor eshetett ki nálam a kosárból. Mindenesetre az csak felnőttkoromra alakult ki, hogy a vershez többnyire nincs türelmem, előbb végigolvasok egy regényt, mint egy 4x8 soros verset.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai