Akkor érzem, hogy egy kő alatt élek,

amikor már mindenki kiírta hússzor a Facebookra, hogy a Despacito mondjon le, én meg még egyszer sem hallottam (azóta meghallgattam, nekem semmi különös), meg amikor egy csomó ismerősöm egy olyan bokszmeccsen izgul, amelyiknek egyik részvevőjét sem ismerem, de annyira nem, hogy a nevüket sem hallottam még soha. Nem tudom eldönteni, hogy ez akkor most előny, hátrány vagy semleges.

Megjegyzések

  1. nálunk fél éve az a szám megy edzésen és a rádióban :). a fél nyár arról szólt, hogy az emberek ezt a számot ócsárolták, h milyen idegesítő.. szerintem tipikus latin szám, pont olyan, mint a többi, de én szeretem ezeket, így a Despacito-nak is örülök, ha megszólal :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha otthon lennék, és járnék aerobicra, boztos én is előbb hallottam volna. Az volt fura, hogy már nyár elejn hányan kiírták, hogy unják, én meg arra gondoltam azóta sokszor, hogy másnak már a fülén jön ki, amikor én még azt sem tudom, mi az :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai