Ami még jobb

Amikor múlt hétfőn kijöttem, még az indulás előtti utolsó pillanatokban összepakoltam a kis szaténzsákocskába a kedvenc fülbevalóimat, és betettem őket a hátizsákomba. Amikor megérkeztem ide, és kipakoltam, már nem volt meg a kis zsák. Nem tudom, mi történhetett vele, egyetlen logikus magyarázat, hogy a főpályaudvaron kiesett, amikor elővettem ugyanabból a zsebből a pénztárcámat, hogy vegyek hetijegyet. És tényleg nincs sehol, mindent áttúrtam, és az a legszomorúbb, hogy most már otthon is, tehát még az sincs, hogy nem tettem el, csak akartam. Nagyon elszomorít, mert nagyon szeretem a fülbevalóimat, több olyan is van közte, amit ajándékba kaptam, és egyáltalán, soha semmit nem hagyok el.

Összességében olyan lehangolt lettem ma estére, hogy - bár nem szokásom shoppingolással bút felejteni - fogtam, és megvettem a kuponos oldalon hirdetett puzzle szőnyeget, amit fel lehet hajtani a kirakóssal együtt, és akkor nem kell mindig újrakezdeni, ha valamiért el kell raknom, így van rá esély, hogy valamikor ebben az életben kirakjak egy 1000 darabos puzzle-t. Vagy többet. Ja, a vásárlásra az vett rá, hogy valamivel olcsóbban adják a cuccot, mint a játékboltokban, és adnak mellé egy 1000 darabos puzzle-t tájképpel. Kedves tőlük.

Amúgy biztos hamarosan jó lesz, mert amikor ilyen sz*rul érzem magam, akkor általában nemsokára történik valami pozitív.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai