Sosem unatkozom
Pénteken felfedeztem, hogy a rendszerünkben a nevem alatt szerepel egy csoport, ami most hétfőn kezdődik. Ezt furcsának találtam, mivel a héten még megy a saját csoportom, és párhuzamosan nem szoktak kettőt adni. Akartam is menni a főnökömhöz, hogy megkérdezzem, ez valami hiba-e, de már nem volt ott. Mentem a titkárnőhöz, ő sem volt már ott. Viszont megtaláltam a csoportlistát az üzenőfalra kiakasztva, és ott egy kolléganő nevén volt. Írtam is a kolléganőnek, hogy ő tud-e erről valamit, de ő meg mostanáig sem nézett Facebookot. Én úgy döntöttem, ez csak egy tévedés, de azért majd ma reggel 8-kor telefonálok a titkárnőnek, hogy mi is van.
Telefonáltam, mondta is, hogy az van, hogy ma, holnap és szerdán reggelre be vagyok írva helyettesíteni ahhoz a csoporthoz. Nagyon örültem. Marha gyorsan összekaptam magam, kinyomtattam ezt-azt, amit a szintnek megfelelőnek gondoltam, majd elhúztam a suliba. Végül is negyed órás késéssel el is kezdtem az órát. Mondta még előtte a titkárnő, hogy ha beér a főnök, megkérdezi tőle, hogyan fordulhatott elő ilyesmi. Megkérdezte, és a főnök azt válaszolta neki, a kolléganő mondta, hogy megbeszélte velem, ezek után írt be helyettesnek. (Btw. nem helyettesnek vagyok beírva, hanem novemberig minden napra. Mármint a rendszerben.) Ezen ledöbbentem. Kérdezte a titkárnő, nem írt-e erről e-mailt a kolléganő, nem beszéltünk-e róla. Mondtam, én semmi ilyenre nem emlékszem, de mivel ő nyilván nem mondott olyat, ami nem igaz, nyilván én értettem félre valamit.
Két lehetőség van.
1. Nagyon súlyos memóriazavaraim vannak, konkrétan teljesen elmúlt az emlékezőtehetségem.
2. Félreértették a kolléganőt, aki esetleg azt mondta, megkérdez ill. kérdezzenek meg engem, ők meg azt hitték, azt mondja, hogy már megkérdezett.
Csütörtökön kiderül, melyik eset áll fenn. Azért én most félek, bár egész nap a kolléganővel folytatott beszélgetéseinket pörgettem magamban (összesen sem volt még olyan sok, mivel ritkán találkozunk), de semmi ilyesmi nem rémlik. Érdekes a helyzet, az tuti. És hát ennyit arról, hogy a héten délelőttönként már fordítok, és egyszer sem kell óratervet írnom, hanem helyette lehet lábat lógatni, lazítani. Höhö, persze, majd pont.
Telefonáltam, mondta is, hogy az van, hogy ma, holnap és szerdán reggelre be vagyok írva helyettesíteni ahhoz a csoporthoz. Nagyon örültem. Marha gyorsan összekaptam magam, kinyomtattam ezt-azt, amit a szintnek megfelelőnek gondoltam, majd elhúztam a suliba. Végül is negyed órás késéssel el is kezdtem az órát. Mondta még előtte a titkárnő, hogy ha beér a főnök, megkérdezi tőle, hogyan fordulhatott elő ilyesmi. Megkérdezte, és a főnök azt válaszolta neki, a kolléganő mondta, hogy megbeszélte velem, ezek után írt be helyettesnek. (Btw. nem helyettesnek vagyok beírva, hanem novemberig minden napra. Mármint a rendszerben.) Ezen ledöbbentem. Kérdezte a titkárnő, nem írt-e erről e-mailt a kolléganő, nem beszéltünk-e róla. Mondtam, én semmi ilyenre nem emlékszem, de mivel ő nyilván nem mondott olyat, ami nem igaz, nyilván én értettem félre valamit.
Két lehetőség van.
1. Nagyon súlyos memóriazavaraim vannak, konkrétan teljesen elmúlt az emlékezőtehetségem.
2. Félreértették a kolléganőt, aki esetleg azt mondta, megkérdez ill. kérdezzenek meg engem, ők meg azt hitték, azt mondja, hogy már megkérdezett.
Csütörtökön kiderül, melyik eset áll fenn. Azért én most félek, bár egész nap a kolléganővel folytatott beszélgetéseinket pörgettem magamban (összesen sem volt még olyan sok, mivel ritkán találkozunk), de semmi ilyesmi nem rémlik. Érdekes a helyzet, az tuti. És hát ennyit arról, hogy a héten délelőttönként már fordítok, és egyszer sem kell óratervet írnom, hanem helyette lehet lábat lógatni, lazítani. Höhö, persze, majd pont.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése