Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke...
én is fennakadtam azon, hogy egy nap alatt ketten is távoztak :(.. tavaly Pratchett és Fodor Ákos halála volt hasonlóan leghangolóan egymás után :(
VálaszTörlésPratchett halálát én is nagy veszteségnek éreztem :( (Fodor Ákost csak simán nem ismerem.)
Törlésazta! nézz majd utána, szerintem tetszene neked. haikukat írt, sokat, nagyon kifejezőket. nekem ez a kedvencem tőle, gyakran eszembe jut:
VálaszTörlés"Kapaszkodókat gyártunk
s mire eszmélünk:
kész is a ketrec."
Hát, igen, elég kevés lírát olvasok, a prózát jobban szeretem. Viszont ez a haiku nagyon ütős. No, akkor lassan ideje lesz megismerkedni Fodor Ákos költészetével.
Törlés