Piton még egyszer

Tegnap óta láttam két sokkal-sokkal szebb képet, mint amit én találtam elsőre. Plusz egy hasonlóan szép gifet.




Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok szomorkodni miatta, bár biztos részben az is okozza, hogy a Moly és a Facebook is csak ezzel van tele másfél napja. És nagyon szépeket írtak róla a Harry Potter szereplői, főleg azok, akik akkor voltak gyerekek. Azon gondolkodtam el, lehetett-e benne szerepe neki meg a többi felnőttnek, hogy ezekből a gyerekekből (amennyire én meg tudom ítélni) nem lett beképzelt, felfuvalkodott hólyag, hanem szépen fel tudták dolgozni, hogy 10-12 évesen világhírűek lettek.

Szegény Alan Rickman, tényleg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai