Izgi

Amióta elkezdtem bécsi nyelviskoláknál próbálkozni, folyton magammal hurcolom az osztrák telefont is, hátha valaki nem e-mailben reagál, hanem felhív, de még sosem keresett senki, eddig mindig e-mailben jeleztek vissza, már aki. Egyedül tegnap fordult elő, hogy a telefont a galérián hagytam, mert reggelre lemerült, töltőre kellett rakni, aztán elfelejtettem. Estére nyilván volt egy nem fogadott hívásom.

A telefonon nincs pénz, és olyan okosan van kitalálva a szolgáltató honlapja, hogy nem is tudok rá tölteni, csak majd Ausztriában. Törtem a fejem, mi legyen, aztán rájöttem, hogy a Skype-ra is lehet egyenleget rakni, és bárhová telefonálhatok róla. Ezt az előbb gyorsan meg is tettem, majd visszahívtam a tegnapi számot. (Nagy szerencse, hogy kijelezte a telefon.)

Emlékeztek még arra az iskolára, amelyik másfél hónapra előre, szeptember közepére adott interjúra időpontot, majd az igazgató az interjún tökre nem is hagyott szóhoz jutni, csak elmondta, ők milyen jó iskola, meg hogy szépen beszélek németül, és tervezgetnek, aztán majd meglátják, ki fér bele a terveikbe, és ha én is, akkor szólnak, és aztán nem kerestek többet? Na, hát ez az igazgató keresett tegnap. Angoltanár kell nekik, kérte, hogy küldjem el az önéletrajzomat e-mailben. Gyorsan el is küldtem.

Izgi.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai