Levi
előkerült, átjött, szakítottunk, hazament. Ennyi a rövid lényeg. Most megint kibaszottul egyedül vagyok. Nagyon-nagyon várom már a páromat, akivel boldog lehetek. Nagyon-nagyon, tényleg.
Nehéz
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is. Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-k...
Nagyon sajnálom!! :((((
VálaszTörlés:(
VálaszTörlésAranyosak vagytok, köszönöm :) Így a legjobb, nem bírtam már tovább elviselni, amit csinált velem. Neki meg mindegy: napokon belül fog találni valaki mást, akivel játszhatja ezt tovább.
VálaszTörlés