How I Met Your Mother

Elkezdtem nézni az Így jártam anyátokkal című sorozatot. Még nem biztos, hogy végig tudok menni rajta, mert nagyon fájdalmas, de az első évad feléig azért csak elhúzott a kíváncsiság. Azért több tanulságot is találtam már benne.
1. A párunk keresése nagyon hosszadalmas, nehéz, és rengeteg fájdalommal jár.
2. Amikor 2030-ban a nappalinkban ülünk, és nézzük a két tökéletes gyerekünket, az egész nem számít már, csak egy jó sztori marad. Vagyis
3. ezen is túl leszünk.

Ma már határozottan elhittem, hogy van olyan pasi ezen a világon, sőt ebben a városban, akivel minden természetes és egyszerű lesz, akivel nagyon fogjuk szeretni egymást, akivel jól fogjuk érezni magunkat, akivel jó lesz lenni, és akivel jó lesz élni. Csak ki kell várni, hogy megtaláljuk egymást. Most még egy darabig sírni fogok, azt hiszem, de aztán, ha majd készen állok rá, megrázom magam, és sugározni fogok megint, mint november 28-án, amikor Levi odajött hozzám. Csak nem Levi fog rám találni, hanem az, akihez tartozom. Nagyon-nagyon erősen igyekszem elhinni, hogy így lesz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai