Tudjátok, mi van?
Az van, hogy elérhető közelségbe került a galériára költözés napja, és ezt az elmúlt percekben fel is fogtam.
Amikor ma hazaértem, először megtorpantam, nem értettem, mi az a dübörgés a szobában, amikor ajtó-ablak zárva. Aztán megláttam apu cipőjét, és rájöttem, hogy szegény még nem ment haza. Azt mondjuk nem tudom, mikor jött, de én hét után. Bejöttem, és azt láttam, hogy ül a galérián, és teszi le a parkettát, amit vettünk rá még valamikor négy éve, ha nem négy és fél. Leparkettázta az egész galériát. Meg megoldotta a galéria áramellátását, felszerelt egy kislámpát, lecserélte az egyik mennyezeti lámpámat, és befejezte a galéria korlátját. Egészen nyolcig itt volt, és nagyon-nagyon sok mindent csinált. Nem tudom, én rá tudnám-e magam venni egy egész napi munka után, hogy még elmenjek a lányomhoz barkácsolni, de nagyon hálás vagyok neki, hogy neki sikerül. Miután elment, fel is cígöltem a matracot. Teljesen lapos volt, mint egy polifoam, mondta apu, hogy majd pár óra alatt kirúgja magát. Én meg erre azt találtam ki, hogy majd fotókkal dokumentálom a folyamatot. Hát, erről lecsúsztam. Mire kicsomagoltam, már ki is rúgta magát, úgyhogy az eredeti állapotról nincs fotóm, viszont már most fetrengtem a matracon pár percet. És nagyon jó. Jó kemény, nem fog besüppedni itt-ott, tudok majd rajta rendesen aludni, és még az is lehet, hogy a hátamnak is jót tesz :) (Már a kanapémat is úgy választottuk, hogy ne legyen puha, nekem az a jó, ha kemény, amin fekszem. Egy kicsit.)
Itt a fotódokumentáció:
Amikor ma hazaértem, először megtorpantam, nem értettem, mi az a dübörgés a szobában, amikor ajtó-ablak zárva. Aztán megláttam apu cipőjét, és rájöttem, hogy szegény még nem ment haza. Azt mondjuk nem tudom, mikor jött, de én hét után. Bejöttem, és azt láttam, hogy ül a galérián, és teszi le a parkettát, amit vettünk rá még valamikor négy éve, ha nem négy és fél. Leparkettázta az egész galériát. Meg megoldotta a galéria áramellátását, felszerelt egy kislámpát, lecserélte az egyik mennyezeti lámpámat, és befejezte a galéria korlátját. Egészen nyolcig itt volt, és nagyon-nagyon sok mindent csinált. Nem tudom, én rá tudnám-e magam venni egy egész napi munka után, hogy még elmenjek a lányomhoz barkácsolni, de nagyon hálás vagyok neki, hogy neki sikerül. Miután elment, fel is cígöltem a matracot. Teljesen lapos volt, mint egy polifoam, mondta apu, hogy majd pár óra alatt kirúgja magát. Én meg erre azt találtam ki, hogy majd fotókkal dokumentálom a folyamatot. Hát, erről lecsúsztam. Mire kicsomagoltam, már ki is rúgta magát, úgyhogy az eredeti állapotról nincs fotóm, viszont már most fetrengtem a matracon pár percet. És nagyon jó. Jó kemény, nem fog besüppedni itt-ott, tudok majd rajta rendesen aludni, és még az is lehet, hogy a hátamnak is jót tesz :) (Már a kanapémat is úgy választottuk, hogy ne legyen puha, nekem az a jó, ha kemény, amin fekszem. Egy kicsit.)
Itt a fotódokumentáció:
Az új lámpa. Akkora fénye van a három kis karnak, hogy nem kell egyszerre égetni mindkét lámpát, ha a gépnél ülök, elég csak ezt, ami a fejem fölött van, és nem fájdul meg a szemem. Juhéj!
A parketta, az áramellátás és... dobpergés... a MATRAC!!! Most képzeljétek el, hogy becsomagolva tényleg nem volt sokkal vastagabb, mint egy polifoam. Bezzeg most! És milyen kényelmes!
Szóval most eltűnődtem, kipróbáljam-e már ma a fent alvást, de lehet, hogy még nem, mert a kislámpa egyelőre nem üzembiztos, viszont akkor nem fogok látni a felmászáshoz... Hmm... Még meglátom. De most aztán már nagyon jó, hogy ennyire hamarosan valóság lesz a fent lakásból :) És a matrac körül lesz egy csomó kép, természetes főleg Marie Brožová munkái. Meg lesz két polcom is a korlát fölött, azon fognak ülni a plüssök, amik otthon is a fejem fölött ültek, meg esetleg egy-két könyv, hogy a galérián is látszódjon: könyvmoly lakja. Hú, de várom ezt az egészet :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése