WTF ez a nap
- Délelőtt a hekkes sztori. Az erősen wtf.
- A diák, akinek déltől egyig lett volna németórája, ha ideér, felhívott negyed 5-kor, hogy ne haragudjak, ő elfelejtette, hogy ma jönnie kell*. Persze, nem haragszom, de azért wtf.
- Az elmúlt egy hónapban két dolgot rendeltem külföldről, mindkettőnek postán kell érkeznie, mindkettőt előre kifizettem, nyilván. Egy könyvről meg egy nyakláncról beszélünk. Egyik sem érkezett meg, legalábbis nem volt értesítés a postaládában. Gondoltam, mivel pont most költözött el a posta, biztos elkeveredett egy csomó minden, mert ez nem az az univerzum, ahol az ilyen költözős történetek flottul mennek, hátha megjöttek azok a csomagok, csak kiértesíteni nem sikerült erről engem. El is mentem ma a Corvinba áthelyezett postára, ahol csodát láttam. A postát a régi épületből egy korszerű, modern lyukba költöztették, ennél fogva a sor a fél emeleten át kígyózik. Meg annál fogva is, hogy nem az van ám, hogy odaállunk az ablakhoz, amelyiknél ügyet szeretnénk intézni, dehogy, az túlságosan egyszerű megoldás volt. Állunk hosszú, tömött sorban a posta előtt, és aki sorra kerül, az választ magának ablakot. Vagy csillagot, ugye. Egy olyan 20-30 ember malmozgatott a helyiség előtt, hát, nem álltam be a sor végére. Majd holnap reggel megpróbálom még egyszer, ha már kibővített nyitva tartással kárpótolják a környékbelieket ezért a szívásért. Ez is annyira wtf. De legalább nem szocreál a posta belső tere, hanem korszerű és modern. Az a lényeg, hát de nem?
De legalább a Cserpes fagyi isteni. Ajánlom mindenkinek, az idegeket is elég jól nyugtatja.
*Sokáig játszottam azt, hogy ha valaki 10 percnél többet késett, és még mindig nem érkezett meg, felhívtam, hogy mégis merre jár. Egy bizonyos szempontból kolleginának tekinthető hölgy ébresztett rá arra, hogy a diáknak fontos, hogy jöjjön, az ő érdeke, ne már én hívogassam a saját telefonomról. Azóta nem hívok fel senkit, hogy hol jár. Ha 15-20-30 perc késéssel felbukkan a delikvens, akkor el szoktam mondani, hogy sajnos nem arról szól a napom, hogy teszem a semmit, és rá várok, tehát ha nekem az ő órája után történetesen programom van, akkor sajnos nem fog 60 perces órát kapni. Kemény az élet.
- A diák, akinek déltől egyig lett volna németórája, ha ideér, felhívott negyed 5-kor, hogy ne haragudjak, ő elfelejtette, hogy ma jönnie kell*. Persze, nem haragszom, de azért wtf.
- Az elmúlt egy hónapban két dolgot rendeltem külföldről, mindkettőnek postán kell érkeznie, mindkettőt előre kifizettem, nyilván. Egy könyvről meg egy nyakláncról beszélünk. Egyik sem érkezett meg, legalábbis nem volt értesítés a postaládában. Gondoltam, mivel pont most költözött el a posta, biztos elkeveredett egy csomó minden, mert ez nem az az univerzum, ahol az ilyen költözős történetek flottul mennek, hátha megjöttek azok a csomagok, csak kiértesíteni nem sikerült erről engem. El is mentem ma a Corvinba áthelyezett postára, ahol csodát láttam. A postát a régi épületből egy korszerű, modern lyukba költöztették, ennél fogva a sor a fél emeleten át kígyózik. Meg annál fogva is, hogy nem az van ám, hogy odaállunk az ablakhoz, amelyiknél ügyet szeretnénk intézni, dehogy, az túlságosan egyszerű megoldás volt. Állunk hosszú, tömött sorban a posta előtt, és aki sorra kerül, az választ magának ablakot. Vagy csillagot, ugye. Egy olyan 20-30 ember malmozgatott a helyiség előtt, hát, nem álltam be a sor végére. Majd holnap reggel megpróbálom még egyszer, ha már kibővített nyitva tartással kárpótolják a környékbelieket ezért a szívásért. Ez is annyira wtf. De legalább nem szocreál a posta belső tere, hanem korszerű és modern. Az a lényeg, hát de nem?
De legalább a Cserpes fagyi isteni. Ajánlom mindenkinek, az idegeket is elég jól nyugtatja.
*Sokáig játszottam azt, hogy ha valaki 10 percnél többet késett, és még mindig nem érkezett meg, felhívtam, hogy mégis merre jár. Egy bizonyos szempontból kolleginának tekinthető hölgy ébresztett rá arra, hogy a diáknak fontos, hogy jöjjön, az ő érdeke, ne már én hívogassam a saját telefonomról. Azóta nem hívok fel senkit, hogy hol jár. Ha 15-20-30 perc késéssel felbukkan a delikvens, akkor el szoktam mondani, hogy sajnos nem arról szól a napom, hogy teszem a semmit, és rá várok, tehát ha nekem az ő órája után történetesen programom van, akkor sajnos nem fog 60 perces órát kapni. Kemény az élet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése