Leforrázva

érezném magamat, ha anyukám a Facebookon, mindkettőnk összes ismerőse (pár száz ember, nem tétel, ugye?) előtt veszekedne velem a falamon, kicsit utalgatva, de nem elárulva, miről is szól a konfliktus, azt sejtetve, hogy szerinte nem is szeretem őt igazán. Megalázó lenne nekem, nehezen tenném túl magamat rajta. Függetlenül attól, tényleg csúnyán viselkedtem-e, van-e oka haragudni.

(Megtörtént eset alapján. Összeugrott a gyomrom.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai