Röhögjünk a nyomorunkon!

A nyár jó, a nyár meleg, ez evidens, de én ettől még a 30 fok fölötti kánikulát iszonyatosan rosszul viselem. Nyöszörgök, folyton aludnék, és kedvem lenne sokat-sokat hisztizni, de nem teszem, biztos azért, mert egyedül vagyok, aztán a hisztihez meg kell közönség, amint azt már az egészen kicsi gyerekeknél is megfigyelhetjük. Ez a kép szívemből szól, pedig az én szobámban csak 30 fok van, és csak a kinti katlantól vagyok igazán rosszul:

Nem akarom azt mondani, hogy meleg van a szobámban... de az előbb megjelent két hobbit, és behajítottak egy gyűrűt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai