Azért történt ez-az hétvégén is
- Péntek este találkoztam egy volt osztálytársnőmmel, három és fél órán át beszélgettünk, és úgy néz ki, még fogunk találkozni.
- Szombat kora délután összefutottam egy régi edzőtársammal, aki már nem jár K-hoz, fél órát beszélgettünk, majd megbeszéltük, hogy vasárnap találkozunk, és még többet beszélgetünk.
- Szombat délután elmentem egy kedves ismerősömhöz a munkahelyére a műszakja vége felé, együtt jöttünk hazafelé, és egy csomót beszélgettünk. (Ő az, akivel már kétszer voltunk a Ligetben kutyát sétáltatni.)
- Szombat délután megvettem a jegyemet a Szigetre. Nem, nem egész hétre, csak a Cipő- és a Quimby-napra. Ha valaki szintén megy, ne fogja vissza magát, szóljon nekem, és menjünk együtt!
- Még mindig szombat délután elmentem az Árpád hídhoz a két adag hekk menümért, amit még hetekkel ezelőtt vettem kuponnal. Elég korrekt, bár ez a hal még gyerekkorában lelhette halálát, illetve a forró hal és krumpli mellé csomagolt, így tíz perc alatt átforrósodott csemegeuborka érdekes ötlet. De minden finom volt, ez a lényeg, ráadásul várakozás közben még az úszó VB-ből is láttam valamennyit, konkrétan a férfi műugrás egy részét, és kicsit sajnáltam Thomas Daleyt, hogy hetedik helyen áll, nem előrébb. Ja, mellé cidert ittam, amit az Aldi angolos kínálatából választottam, és azt hiszem, megtaláltam az első olyan alkoholos italt, ami ízlik is. Azóta is azon töprengek, vegyek-e még egy üveggel. (0,33-assal árulják.)
- Szombat este elmentem sétálni Marcival, aki teljesen készen van a melegtől, de azért birkózásra és futkározásra is rá tudta venni egy kellően bohókás kiskutya.
- Szombat este elmentem moziba, és megnéztem az R.I.P.D. - Szellemzsaruk című filmet, ami tömény ökörség, de nagyon jól jött. (És mindjárt élesedik a róla szóló bejegyzés is.)
- És közben végig úgy éreztem magam, mintha tarkón csaptak volna egy lapáttal, annyira fáj továbbra is, hogy elaludtam a nyakamat. Döbbenet. Vajon mikor és mitől szeretne elmúlni?
- Vasárnap reggel 8 előtt keltem, hogy elmehessek úszni. Leúsztam az egy kilométert, amit szoktam, nem álltam meg egyszer sem, ami szokatlan, viszont 27 percbe került a mutatvány 25 helyett, ami szintén szokatlan. A jutalmam az lett, hogy még sokkal jobban megfájdult a nyakam, úgyhogy most teljes felsőtesttel tudok csak fordulni mindkét irányba, a nyakam nem nagyon mozog, vagy ha mégis, akkor én sikítok.
- Vasárnap délután újabb 5 csillagos értékelés született a vámpíros könyvemről, és ennek nagyon-nagyon örültem. Igen, tudom, hogy ez nem a fordításomnak szól, hanem az írónők munkájának, de én akkor is örülök, mert én voltam az írónők szócsöve, ezért magaménak is érzem a sikert.
- Még mindig vasárnap délután felhívott Blanka, hogy úgy alakult, hogy jön fel Pestre, és lenne egy órája találkozni, ráérek-e. Hát, még szép, hogy ráértem! Annyira örültem, hogy így jött ki, mert azt hittem, ezen a héten nem is találkozunk. De így ültünk kb. egy órát a Cserpesben, és beszélgettünk, és nevettünk, és érdekes módon még az a mosoly is volt, ami régóta nem, csak kár, hogy már tudom, amit tudok. (Ja, ez utóbbi félmondat természetesen nem Blankára utal.)
- Még mindig vasárnap délután találkoztam azzal a lánnyal, akivel szombaton összefutottunk, és javasolta, hogy találkozzunk. Felmásztunk a Gellérthegyre, kb. a feléig, ültünk az árnyékban pokrócon, és beszélgettünk két és fél órát. És ez engem azért lep meg, mert egyébként nem ismerjük egymást, csak együtt jártunk K. edzésére, ahol soha nem beszéltünk egy fél szót sem. Furcsa dolgok ezek.
- És aláfestésként iszonyúan szenvedtem a melegtől szinte végig, és bárhol és bármikor el tudtam volna aludni. Én nagyon szeretem a nyarat, de a telet jobban, mert mindig fel lehet venni plusz egy réteget, ha fázom, viszont a hőséggel nem lehet mit kezdeni.
Szóval ahhoz képest, hogy azt terveztem, egész hétvégén nem csinálok semmit, nem sokat voltam itthon. Eléggé felpezsdült a szociális életem, mondhatni. És ennek én azért örülök.
- Szombat kora délután összefutottam egy régi edzőtársammal, aki már nem jár K-hoz, fél órát beszélgettünk, majd megbeszéltük, hogy vasárnap találkozunk, és még többet beszélgetünk.
- Szombat délután elmentem egy kedves ismerősömhöz a munkahelyére a műszakja vége felé, együtt jöttünk hazafelé, és egy csomót beszélgettünk. (Ő az, akivel már kétszer voltunk a Ligetben kutyát sétáltatni.)
- Szombat délután megvettem a jegyemet a Szigetre. Nem, nem egész hétre, csak a Cipő- és a Quimby-napra. Ha valaki szintén megy, ne fogja vissza magát, szóljon nekem, és menjünk együtt!
- Még mindig szombat délután elmentem az Árpád hídhoz a két adag hekk menümért, amit még hetekkel ezelőtt vettem kuponnal. Elég korrekt, bár ez a hal még gyerekkorában lelhette halálát, illetve a forró hal és krumpli mellé csomagolt, így tíz perc alatt átforrósodott csemegeuborka érdekes ötlet. De minden finom volt, ez a lényeg, ráadásul várakozás közben még az úszó VB-ből is láttam valamennyit, konkrétan a férfi műugrás egy részét, és kicsit sajnáltam Thomas Daleyt, hogy hetedik helyen áll, nem előrébb. Ja, mellé cidert ittam, amit az Aldi angolos kínálatából választottam, és azt hiszem, megtaláltam az első olyan alkoholos italt, ami ízlik is. Azóta is azon töprengek, vegyek-e még egy üveggel. (0,33-assal árulják.)
- Szombat este elmentem sétálni Marcival, aki teljesen készen van a melegtől, de azért birkózásra és futkározásra is rá tudta venni egy kellően bohókás kiskutya.
- Szombat este elmentem moziba, és megnéztem az R.I.P.D. - Szellemzsaruk című filmet, ami tömény ökörség, de nagyon jól jött. (És mindjárt élesedik a róla szóló bejegyzés is.)
- És közben végig úgy éreztem magam, mintha tarkón csaptak volna egy lapáttal, annyira fáj továbbra is, hogy elaludtam a nyakamat. Döbbenet. Vajon mikor és mitől szeretne elmúlni?
- Vasárnap reggel 8 előtt keltem, hogy elmehessek úszni. Leúsztam az egy kilométert, amit szoktam, nem álltam meg egyszer sem, ami szokatlan, viszont 27 percbe került a mutatvány 25 helyett, ami szintén szokatlan. A jutalmam az lett, hogy még sokkal jobban megfájdult a nyakam, úgyhogy most teljes felsőtesttel tudok csak fordulni mindkét irányba, a nyakam nem nagyon mozog, vagy ha mégis, akkor én sikítok.
- Vasárnap délután újabb 5 csillagos értékelés született a vámpíros könyvemről, és ennek nagyon-nagyon örültem. Igen, tudom, hogy ez nem a fordításomnak szól, hanem az írónők munkájának, de én akkor is örülök, mert én voltam az írónők szócsöve, ezért magaménak is érzem a sikert.
- Még mindig vasárnap délután felhívott Blanka, hogy úgy alakult, hogy jön fel Pestre, és lenne egy órája találkozni, ráérek-e. Hát, még szép, hogy ráértem! Annyira örültem, hogy így jött ki, mert azt hittem, ezen a héten nem is találkozunk. De így ültünk kb. egy órát a Cserpesben, és beszélgettünk, és nevettünk, és érdekes módon még az a mosoly is volt, ami régóta nem, csak kár, hogy már tudom, amit tudok. (Ja, ez utóbbi félmondat természetesen nem Blankára utal.)
- Még mindig vasárnap délután találkoztam azzal a lánnyal, akivel szombaton összefutottunk, és javasolta, hogy találkozzunk. Felmásztunk a Gellérthegyre, kb. a feléig, ültünk az árnyékban pokrócon, és beszélgettünk két és fél órát. És ez engem azért lep meg, mert egyébként nem ismerjük egymást, csak együtt jártunk K. edzésére, ahol soha nem beszéltünk egy fél szót sem. Furcsa dolgok ezek.
Itt ültünk. Kellemes hűvös volt meg csend. Jó volt. (De azért a Margitszigetet nem veri.)
- És aláfestésként iszonyúan szenvedtem a melegtől szinte végig, és bárhol és bármikor el tudtam volna aludni. Én nagyon szeretem a nyarat, de a telet jobban, mert mindig fel lehet venni plusz egy réteget, ha fázom, viszont a hőséggel nem lehet mit kezdeni.
Szóval ahhoz képest, hogy azt terveztem, egész hétvégén nem csinálok semmit, nem sokat voltam itthon. Eléggé felpezsdült a szociális életem, mondhatni. És ennek én azért örülök.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése