Margitsziget

Voltam kint ma délután. Vittem a piros plédet, fél liter vizet, az American Godst, na meg a fényképezőgépet. Megnéztem a frissen felújított szökőkutat, és megállapítottam, hogy ebben még nekem is lenne kedvem fürdeni, akármennyire tilos, mert pont úgy néz ki, mint egy strandmedence. Néztem egy darabig, aztán letelepedtem a tőszomszédságában álló fűzfa árnyékába, és ott olvastam. Amikor már majdnem elaludtam, akkor letettem a könyvet, és csukott szemmel pihentem, miközben a szökőkút zenélt. Mindenfélét zenél, még Beatlest is hallani véltem. Nagyon idilli volt, jót tett a lelkemnek. Ennél már csak akkor lett volna jobb, ha nincs mellettem minden oldalról egy-egy egymást ölelgető-csókolgató párocska, de hát ez már csak ilyen. Mivel volt nálam fényképezőgép, fényképeztem, nyilván. Majd pont nem.

Nagyon szép. De most komolyan, nem olyan, mint egy strandmedence? Fürödtek is benne sokan.

Kissé elmosódva. Piros pléd, American Gods meg én. (Én mikor barnultam le ennyire? Idén még nem is napoztam. Szörnyű.)

Felhők 

A szökőkút meg a fűzfa, aminek az árnyékában fetrengtem

Megjegyzések

  1. NG-től az anansi fiúkat olvastad már? nekem az még az amerikai isteneknél is jobban tetszett :)

    VálaszTörlés
  2. Nem olvastam, de tervben van az új könyvével együtt :) Csak nagyon lassan haladok, legalább egy hónapja olvasom már ezt a könyvet, ha nem másfél, és a felénél járok :( De ez nem a könyv hibája, hanem a gödöré.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai