Balatoni nyaralás Blankával - 3. nap

Nem állítottunk órát, mégis mindketten felébredtünk 8:20-ra. Komótosan készülődtünk, megmosakodtunk, felöltöztünk, összecsomagoltunk, majd valamikor fél 10 körül elindultunk a nagy pakkunkkal a strand felé. Még első nap felfedeztem, hogy a kikötőnél van egy cukrászda, és mivel tök régen voltam cukrászdában, nagyon erős vágy támadt bennem, hogy most legyek. Blanka rábólintott, úgyhogy a bolt útba ejtése után a cukrászdában reggeliztünk egy-egy Morgan kapitány szeletet, ami finom. Kiderült, hogy a nyitás előtt negyed órával sikerült megérkezni hozzájuk, amit tökre nem értettem, hiszen tegnap már 7-kor, a nevezés kezdetekor ettek ott emberek, de aztán leesett, hogy nyilván kivételes alkalom volt, a Balaton-átúszás miatt nyitottak korán. Nagyon rendesek voltak, ennek ellenére kiszolgáltak minket.

A sütizés után lesiettünk a strandra, és megkezdtük a mai programot, a buzgó semmittevést. Egész nap csak feküdtünk, süttettük a hasunkat, olvastunk, én kétszer fürdőztem is, strandkaját ebédeltünk (Blanka lángost, én hekket), sőt még kólát is ittunk, és nagyon-nagyon jó volt nekünk. Nehezen vettük rá magunkat 3/4 4 körül, hogy elinduljunk a vonathoz.

A strandunk

"Libafotó", avagy kóla, amit én nem ihatok, de egyszer van nyár, na meg egyszer élünk

Chillin'

Én még szuvenírt is vettem. Nem is tippeltetek volna arra, hogy pont hűtőmágnest, ugye?

Búcsú a strandtól. Igen, a karszalagomat még egy ideig hordani fogom.


Együtt is. Újabb nem túl jó kép, ezért kicsiben.





Olyan vonatot fogtunk ki, ami Balatonfüredig mindenhol megállt, aztán Almádiban, és utána csak Kelenföldön legközelebb. Tökéletes volt. Mondjuk olyan volt, mint egy katlan, szétfőttünk, de ennél nagyobb bajunk sose legyen. Szinte időben érkeztünk meg Kelenföldre, így Blanka szerencsére elérte a hazafelé tartó vonatát, úgyhogy ő is hazaáért 8-ra. Én is, csak én előbb még szereztem magamnak holnapi reggelit.

Volt néhány különösen humoros pillanat a nyaralásunk alatt. Ezek közül osztanék meg kettőt.

1. Badacsonyban mindenféléről beszélgettünk, az az eset is szóba került, amikor a keszthelyi osztálykirándulásunkon az osztálytársaim szellemet idéztek, és én nem mentem be az eseményre, mert a szakértőnk azt mondta, ha félresiklik valami, akkor a szellem itt ragad és beleszáll valakibe, és bár nem állítanám, hogy hiszek abban, hogy szellemet lehet idézni, gondoltam, nem érdemes kockáztatni. Mivel még bőven tartott az úszás debilizáló hatása, kissé akadozva beszéltem:
Én: ... ha valami rosszul sikerül a szellemidézés során, akkor... akkor...
Blanka: Meghal egy tündér?
(Ha valaki nem érti a viccet: a Pán Péter óta tudjuk, hogy ahányszor egy gyerek azt mondja, hogy nem hisz, meghal egy tündér.)

2. Éppen a tóban pacsáltam, amikor is megláttam három fiatalt, tiniket: két fiú dobálta egymásnak a labdát, egy lány meg a macskát játszotta kettőjük között. Egyszer csak a lány odament az egyik fiúhoz, lesmárolta, nyalogatta a nyakát, a fiú viszonozta, eléggé összegabalyodtak, dúlt a love. Aztán a lány elindult vissza a helyére, a fiú meg utánakapott, kiszedte a lány hajából a hajgumit, mire a lány megfordult, és dörmögő hangon így szólt: "Anyádat!" Ezen annyira jót nevettünk Blankával. Ilyen ez a mai szerelem :)

Mellesleg az én életemben barátnős nyaralások szempontjából ez volt a first time ever. Blankáéban is. (A műfordítós hétvégéket nem számoltuk, mert azok kötött programok.) És megállapítottuk, hogy tök jól tudunk együtt nyaralni, mert ugyanazt várjuk egy nyaralástól, illetve ugyanazt jelenti nekünk a nyaralás szó, ezért ezt a révfülöpi nyaralást hagyományteremtő első alkalomnak tekintjük. Reméljük, tényleg lesz még ilyen több is.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai