Balatoni nyaralás Blankával - 2. nap 2. rész
Miután partot értem, visszamentünk a szállásra. Út közben betértünk a boltba, vettünk ebédet, és beszereztük a jutalom-kürtőst meg a sört. A szálláson kb. másfél órát lehettünk, zuhanyoztam, ebédeltünk, kicsit ejtőztünk. Aztán kimentünk az állomásra, felültünk a vonatra, és Badacsony felé suhantunk. Ugyanis azt terveztük az úszás utánra, hogy megnézzük Badacsonyt, és kicsit kirándulunk a hegyen.
Végül is az lett, hogy megnéztük a kikötőt, a központot, az Egry József Múzeumot, majd felmásztunk a hegyre, de csak Szegedy Róza és Kisfaludy Sándor házáig, illetve ezektől egészen kicsit feljebb, mert Blanka azt mondta, szerinte ne erőltessük meg a térdemet, ha már eleve is fáj. Meg amíg én úsztam, ő sem lustult: hatalmasat sétált Révfülöpön, de tényleg nagyon nagyot, szóval kicsit ő is elfáradt már. Úgyhogy gyönyörködtünk kicsit a kilátásban, aztán visszamentünk a központba, megnéztük a vásárt, láttuk Ambrus Attilát, avagy a viszkis rablót, aki a kerámiáit próbálta eladni (fotó van, de nem teszem fel, mert azt hiszem, nem örült, hogy lefényképeztem), majd visszamentünk Révfülöpre, és a strand felé vettük az irányt.
Mivel már fél 7 volt, ezúttal ingyen léptünk be. Feküdtünk az árnyékban, és béke volt, és jó volt. Én egy kicsit fürödtem is, még arra is gondoltam, hogy megint körbeúszom a bóját, de félúton bevillant a bizonyosság, hogy ha nem fordulok vissza, akkor bele fogok fulladni, ugyanis annyira fájt mindkét térdem, hogy alig bírtam hajlítani-nyújtani őket, alig bírtam tempózni. Meg is beszéltük aztán Blankával, hogy tiszta Darwin-díj lett volna, ha a délelőtti úszás után pont akkor fulladok meg, meg hogy milyen sírfeliratom lehetett volna: "Átúszta a Balatont - megfulladt a strandon." Igen, kicsit morbid, de azért valahol vicces, hogy erre tényleg volt némi esély. Hiába voltunk már 6 óra után, mindketten ettünk egy lángost, és nem volt lelkiismeret-furdalásom, mert amúgy nem sokat ettem egész nap, meg ennyi kihágás csak megengedhető egy Balaton-átúszás után. A strand után visszamentünk a szállásra, egy egész kicsit pihentünk, aztán bementünk a központba, és élveztük a nyüzsgést, aztán ültünk kicsit az Európa sétányon. Aztán hazamentünk és aludtunk. Eldöntöttük, hogy nem állítunk órát, ébredünk, amikor ébredünk. Nekem estére már tényleg elég durván fájtak a térdeim, ezért a boltban vettem 200 Ft-ért egy felmosórongyot, mivel konyharuha nem volt, majd kettévágtam, és vizes borogatás formájában a térdeimre kötöztem. Meg is van a hatása: így reggelre csak egészen kicsit dagadtak be a térdeim. Ami nagyon vicces volt, az az éjszaka. Kétszer vagy háromszor ébredtem fel, mindig arra, hogy megpróbálok egyik oldalamról a másikra fordulni. Csak nagyon lassan, óvatosan, és hanghatások kíséretében sikerült (pl. ajjaj, hííí!, aúú!, jaj!), de szerencsére Blanka nem ébredt fel egyszer sem.
Végül is az lett, hogy megnéztük a kikötőt, a központot, az Egry József Múzeumot, majd felmásztunk a hegyre, de csak Szegedy Róza és Kisfaludy Sándor házáig, illetve ezektől egészen kicsit feljebb, mert Blanka azt mondta, szerinte ne erőltessük meg a térdemet, ha már eleve is fáj. Meg amíg én úsztam, ő sem lustult: hatalmasat sétált Révfülöpön, de tényleg nagyon nagyot, szóval kicsit ő is elfáradt már. Úgyhogy gyönyörködtünk kicsit a kilátásban, aztán visszamentünk a központba, megnéztük a vásárt, láttuk Ambrus Attilát, avagy a viszkis rablót, aki a kerámiáit próbálta eladni (fotó van, de nem teszem fel, mert azt hiszem, nem örült, hogy lefényképeztem), majd visszamentünk Révfülöpre, és a strand felé vettük az irányt.
Mivel már fél 7 volt, ezúttal ingyen léptünk be. Feküdtünk az árnyékban, és béke volt, és jó volt. Én egy kicsit fürödtem is, még arra is gondoltam, hogy megint körbeúszom a bóját, de félúton bevillant a bizonyosság, hogy ha nem fordulok vissza, akkor bele fogok fulladni, ugyanis annyira fájt mindkét térdem, hogy alig bírtam hajlítani-nyújtani őket, alig bírtam tempózni. Meg is beszéltük aztán Blankával, hogy tiszta Darwin-díj lett volna, ha a délelőtti úszás után pont akkor fulladok meg, meg hogy milyen sírfeliratom lehetett volna: "Átúszta a Balatont - megfulladt a strandon." Igen, kicsit morbid, de azért valahol vicces, hogy erre tényleg volt némi esély. Hiába voltunk már 6 óra után, mindketten ettünk egy lángost, és nem volt lelkiismeret-furdalásom, mert amúgy nem sokat ettem egész nap, meg ennyi kihágás csak megengedhető egy Balaton-átúszás után. A strand után visszamentünk a szállásra, egy egész kicsit pihentünk, aztán bementünk a központba, és élveztük a nyüzsgést, aztán ültünk kicsit az Európa sétányon. Aztán hazamentünk és aludtunk. Eldöntöttük, hogy nem állítunk órát, ébredünk, amikor ébredünk. Nekem estére már tényleg elég durván fájtak a térdeim, ezért a boltban vettem 200 Ft-ért egy felmosórongyot, mivel konyharuha nem volt, majd kettévágtam, és vizes borogatás formájában a térdeimre kötöztem. Meg is van a hatása: így reggelre csak egészen kicsit dagadtak be a térdeim. Ami nagyon vicces volt, az az éjszaka. Kétszer vagy háromszor ébredtem fel, mindig arra, hogy megpróbálok egyik oldalamról a másikra fordulni. Csak nagyon lassan, óvatosan, és hanghatások kíséretében sikerült (pl. ajjaj, hííí!, aúú!, jaj!), de szerencsére Blanka nem ébredt fel egyszer sem.
Állomás felhőkkel
Badacsonyi móló
Kikötő
Kilátás
A hegy (meg én)
Szép!
Egry József Múzeum és Blanka
Gulácsy rajza és verse
"Az élet rövid álom", szintén Gulácsy
Egry József szobra (ez van a kikötőben nagyban, csak kicsiben jobb lett róla a kép)
Humor Herold (Az ember legnagyobb ellensége mindig is az alkohol, de a Bibliában írva vagyon, hogy szeresd ellenségedet.)
Hasznos infó :)
Kilátás
Szóval azért nem csúnya
Az első pihenő a kicsit lejjebb induló túrán, amire mi most nem vállalkoztunk
Esti pancsolás, kicsit hideg a víz
Idill naplementekor
Szintén
Esti koncert. Nem tudjuk, ők kik, de feldolgozásokat játszottak viszonylag jól.
Éjszaka Révfülöpön, szemben Boglár fényei
És fények
Meg még fények
Megjegyzések
Megjegyzés küldése