Megint nyolc óra

És nem volt benne ébredés! (Megígérem, nem megyek át alvásnaplóba, csak tényleg aggódom magam miatt, és a kétszer egymás után nyolc órát jó jelnek veszem, ezért örülök neki.)

Közben kiderült, hogy még mindig topon van az igazságérzetem, mit sem változott az elmúlt évtizedben. Ha úgy büntetnek, hogy előtte hibáztam, azt nyugodtan és mosolyogva bírom, bocsánatot is kérek, mert úgy érzem, a másiknak igaza van, hogy haragszik. De ha úgy büntetnek, hogy semmi rosszat nem csináltam, akkor bizony nagyon megharagszom, és előtör belőlem a cinizmus. Arról még nincs adat, mi történik akkor, ha az, aki ok nélkül büntetett, bocsánatot kér valamilyen módon, majd szólok, ha lesz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai