Másfél év után

végre én is elestem stepen.

Ugyanolyan lassított felvételes esés volt, mint amikor beestem a kádba, és ugyanúgy nem ütöttem meg magam most sem, csak megijedtem, meg kicsit kellemetlen is volt, mert azért mégis ott volt tíz másik lány plusz K. Utóbbi egyébként odajött megkérdezni, jól vagyok-e, nem fáj-e valamim, de mondtam, hogy teljesen rendben van minden, és nem fáj semmim, pedig amúgy a bokám fájt, de sejtettem, hogy ha nem állok meg, akkor el fog múlni, és lőn. Tekintve, hogy volt már olyan, akinek egy hasonló esés következtében megrepedt a bokája, azt hiszem, mázlim volt.

Óra végén aztán egy másik lány is megbotlott a padban, mondjuk ő nem esett el, mert megkapaszkodott a fal mentén húzódó rúdban. K. ekkor először erre a lányra nézett felvont szemöldökkel, aztán rám, majd feltette a következő kérdést: "Mi van, zavar titeket a pad?" Mondtuk, hogy igen :) A másik lánynak túl rövid volt, nekem meg túl hosszú, az volt a baj.

Szóval edzésre járni jó, addig sem unatkozol, mindig történik valami.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai