Felismerés

Azért kicsit tudatos döntés kérdése is, kiborulok-e dolgoktól, engedem-e, hogy lenyomjanak. Az utóbbi egy hétben már vagy négyszer tapasztaltam ezt. Jó, persze a vasárnapi zokogásnál pont nem sikerült, de akkor szerintem nagyon fáradt is voltam. Nem tudom, most mitől van annyi erőm, hogy ennyiszer leküzdjem a kiborulást, de tetszik ez az új rendszer*. Ha lehet, megtartanám állandóra.




*Történik valami rossz, és akkor azt mantrázom, "Nem készülök ki, nem készülök ki, nyugodt maradok, nyugodt maradok", és akkor ez is történik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai