Sors bolondjai - Madách Színház

Ez az Éva nénitől karácsonyra kapott bérlet első előadása volt. Eredetileg őt akartam elhívni, de neki pont arra az estére már volt programja, így végül Tomival mentem. A bérleten szereplő három darab közül ez volt az egyetlen, amiről semmit sem tudtam, de miután elolvastam a pár mondatos ismertetőt, biztos voltam benne, hogy tetszeni fog.



Adott egy jegyespár, ahol a nő (Pikali Gerda) enyhén neurotikus, hisztis, akaratos és sértődékeny, gyakorlatilag elviselhetetlen, míg a pasi (Magyar Attila) tipikus papucs, mindent úgy csinál, ahogy azt az ő drágája elvárja, semmiről nincs véleménye, mindenben alárendeli magát az asszonynak. A nő legjobb barátnője (Balla Eszter) wannabe színésznő, valami eszméletlenül rossz, mellé igen buta és beképzelt, viszont nagyon szép. A férfi legjobb barátja (Nagy Sanyi) macsó, menő pasi, a nők bomlanak utána, azt kap meg, akit akar. (És sokkal jobban áll neki ez a szerep, mint a pancser bérgyilkosé, teszem hozzá.) A bonyodalom akkor kezdődik, amikor a jegyespár úgy dönt, a barátaikat össze kellene hozni, és mindent meg is tesznek, hogy ez sikerüljön nekik.

Ebből rengeteg humoros helyzet, humoros beszólás adódik, gyakorlatilag végig lehet nevetni az előadást. Csak néhány komolyabb jelenet, amire még emlékszem:
A barátnő és a barát összeordítanak, eljutnak oda, hogy mert a nők milyenek, meg mert a férfiak milyenek. Érvek fogytán Nagy Sanyi karaktere egyszer csak felüvölt: "És az almát ki ette meg?" Mire Magyar Attiláé: "Én! Hagyjátok már abba, menjünk enni, éhen halok!"
A jegyespár porcelán étkészletet akar venni, az üzletben megtekintenek rengeteg, ránézésre tök egyforma tányért. Végül kettő közül kell választani.
Pikali Gerda karaktere: "Te válassz, drágám, ne mindig én döntsek!" Magyar Attila karaktere bizonytalanul rábök az egyik tányérra: "Ez?" Mire a nő: "EZ? De hát ez ronda, nem látod?" Mire a férfi: "Én is úgy értettem, hogy ez nem. Legyen akkor az! Legyen úgy, ahogy te szeretnéd!" Mire a nő: "De engem a te véleményed érdekel! Én azt szeretném tudni, te mit gondolsz!" Mire a férfi kínban: "Mit gondolok, drágám?"

Szóval hatalmas poénok vannak benne, jó a zene, tetszett, ahogy a kivetítőt használták. Érdemes megnézni, nagyon mulattató kis vígjáték.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai