LizaGazdija

Idén január 1-től június 24-ig éppen annyi könyvet olvastam el, mint tavaly január 1-től december 31-ig: 57 darabot. Most már kezdem azt hinni, hogy összejöhet a 100 könyv egy év alatt.

Ma a pilates edzőm új termének megnyitóján jártam. Már másfél hete dolgoznak, de mivel nekem nagyon drága az órajegy és a bérlet is, eddig csak pilatesen voltam, mert arra egy ideig még az eddig megszokott árak vonatkoznak. (Ha ez megváltozik, feltehetően kénytelen leszek leállni a pilatesről, azt sajnálnám.) Mára viszont szerveztek egy bemutatkozó napot, ahol majdnem minden órájukból tartottak egy 20 perces ízelítőt. 10-kor kezdődött a móka, talán 5-ig tart. Én 10:20-kor kezdtem, összesen öt órán vettem részt, és nagyon kellemesen elfáradtam. Voltam először is alakformáló órán, aztán BodyBallson, aztán Port de Brason, aztán kondin, végül bootcampen. Az alakformáló és a kondi nem volt újdonság, ezeket szerettem eddig is, most is tetszettek. A BodyBalls és a Port de Bras lényegét, azt hiszem, nem értettem meg, nekem valószínűleg kevésbé valók az ilyen elmélyülős, befelé figyelős mozgásformák. (Jó, a pilates is olyan, de az nem annyira, mint ez a kettő.) A bootcamp viszont nagyon durva...

Első edző (nő) - Van olyan, aki most először van órán? Jó, ez az átlagnál kicsit gyorsabb óra lesz, de gyorsan bele fogsz jönni, nem baj, ha nem tudod követni a koreográfiát, csak lépkedj valamit, az a fontos, hogy ne állj meg. (Aztán a tükörből nézi a csoportot, és ha valakinél valami nagy gázt lát, odamegy és elmagyarázza, mit kéne máshogy csinálni.) Második edző (nő) Az óra nagyobb részében magát nézegeti a tükörben különböző pózokban, nem sokat kommunikál a csoporttal, és nem nagyon foglalkoztatja, ki hogyan bénázik. Harmadik edző (férfi) Felméri, hány új ember van a csoportban, majd levezényli az órát úgy, ahogy mindig is szokta, nem könnyített a koreográfia. Viszont végig szemben áll a csoporttal, különösen az újakat figyeli, és mikor egyikük teljesen elveszíti a fonalat, a következő stratégiát választja. Lelépi a csoportnak vagy hatszor-nyolcszor a koreográfia új szakaszát (mondjuk 8-16 ütemnyi mozdulatot), aztán mondja, hogy ezt csináljuk meg X alkalommal, majd fog e...

Olyan könnyen és gyorsan lesz a nagyon jó kedvemből nagyon rossz kedv, hogy az számomra ijesztő. Ezzel mit lehetne vajon kezdeni?

Idén is június 21-re esett a szereplésem, Roald Dahl Matildájáról beszéltem és annak fordításáról. Igaz, a filmrészletem nem indult el a ppt-ben, de gyorsan megoldottam a kérdést, elindítottam ppt-n kívül, és úgy sikerült. Utána sokan megdicsértek, több tanár is, apu is. Nagyon jó érzés volt! Eljött egyébként J. Andi, Blanka, Zsuzsa néni, Éva néni és apu. Idén nem fagyiztunk utána, de én itthon rendeztem privát fagyizást. Ráadásul kaptam Andi nénitől egy szuper könyvet, és a tavalyi konferencia előadásait is könyv formátumban. Szuper!

Azt meg nem is meséltem, hogy voltam kedden fogorvosnál, és most már nem kell majd ilyen gyakran járnom! Jó, az elmúlt két hónapban háromszor voltam, túlélhető, de mennyivel jobb, ha egyáltalán nem kell menni szeptemberig. Így végre lezárulni látszik a bölcsességfogam által kifúrt szomszédos fogam körüli mizéria. Bementem, leültem. Asszisztens: Kap egy ilyen szép partedlit. Orvos: Meg egy szurit. Én: Akkor ma valamit szerelünk a fogamon? Orvos (nevet): Így is lehet mondani. Megkapja a végleges tömést. Én: És ehhez mindenképpen kell szuri? Orvos: Hát, akkor fújok a fogába levegőt. (Fúj is, kocogtat is.) Érzékeny? Én: Nem. (És tényleg nem, kicsit sem.) Orvos: Akkor elkezdjük szuri nélkül, és ha fáj, akkor szól, és kap szurit. Én: Úgy emlékszem a bölcsességfog-műtétről, hogy annyira rossz semmi nem tud lenni, mint a szuri. Ezen nevetett az orvos. Aztán nem adott szurit, hála az égnek. Aztán nekilátott a farigcsálásnak, és csak akkor fájt, amikor a kiürített lyukba belespricce...

Addig megint kis színes: 1. Bruce Willis mindig akkor forgat a környéken, amikor én haza akarok jönni az edzőteremből. Szombaton az Üllői utat zárták le miatta, de rendesek voltak, és átengedtek, mert nem bírtam volna körbejárni a háztömböt, annyira lestrapált az edzés. Ma meg a Baross utcán nem lehet közlekedni meg úgy a Kálvin tér környékén általában. Nagy szerencse, hogy megint teljesen lestrapált állapotomban hátsó úton mentem véletlenül, így csak kívülről láttam a lezárást. 2. Apropó edzőterem. Ugyanannak a cégnek két terme van egymáshoz nagyon közel a város központjában. Én eddig az újabba jártam, ahol kicsit elégedetlen voltam az öltözővel. Néhány szekrénynek nincs ajtaja, másokat nem lehet becsukni, szóval hiába kapsz a recepción szekrényszámot, ad hoc jelleggel történik a szekrényválasztás. Két hete viszont hirdettek négy hónapra bérletet bagóért a cég másik termébe, ahol eddig kb. háromszor jártam, de azt is öt-hat éve, amikor az egyetemre kellett kötelező tesi. (Öt-hat év...

Tényleg nem ártana valami alkalmassági vizsgálat, mielőtt az ember magához vesz egy élőlényt, bár akkor meg megint nem élünk demokráciában. De ezek azért nagyon durva dolgok.

Tegnap itt töltöttük az estét anyuékkal. 6-tól 7-ig: Természettudományi Múzeum, kövek, Noé bárkája 7-től fél 9-ig: Füvészkert, közepesen jó vezetés, sok szép növény, Nemecsek medencéje 9-től fél 10-ig: Földalatti Vasúti Múzeum, plakátkiállítás 10-kor: nem jutottunk be a VAM Design Centerbe a Beatles-kiállításra, mert körülbelül 100 méteres sor állt. Vicces módon az, aki ott vette csak meg a karszalagot, egy 5 méteres sor végigállása után már be is jutott. Aki karszalaggal jött, hogy gyorsan bejusson, az megszívta. Negyed 11-től kb. 3/4 11-ig: Liszt Ferenc Emlékmúzeum, egy profi vezetés utolsó percei, orgonakoncert (nem tetszett túlzottan), barangolás Liszt lakásában 3/4 11-től kb. 11-ig: Magyar Képzőművészeti Egyetem, diplomakiállítás, jazzkoncert 11-től 3/4 12-ig: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum, XIX-XX. századi Korea, teakóstolás Éjféltől fél 1-ig: Iparművészeti Múzeum, British Store, persze muszáj volt Cadbury's csokit venni, és ma megkóstoltam, és isteni finom Szóval...

Hangulatilag most jól vagyok, de szerencsére van más, amin nyavalyoghatok. Ezen a héten olyan álmos vagyok, fáradt és erőtlen, hogy az valami fenomenális. 10 előtt egyszer sem bírtam kinyitni a szemem, de ma 3/4 11-kor is csak azért, mert Tomi kitartóan szólongatott. Ahhoz képest, hogy hatkor szerettem volna kelni, hogy tornázzak, aztán belevágjak az utolsó egyetemi feladatomba, hááát... Ez most attól van, hogy kedden hajnali 4-kor feküdtem csak le? Vagy vitaminhiány? De minden nap eszem legalább negyed kiló epret meg egy almát, iszom vagy egy liter 100%-os narancslevet. Meg a héten már négyszer voltam mozogni (egy pilates, egy zsírégető köredzés, két step aerobic). Alszom 8 órákat. Ehhez képest  egész nap csak kóválygok jobbra-balra, mindent elfelejtek, és akkorákat ásítozom, mintha évek óta nem aludtam volna. Nem értem. Ennyire leolvadt az agyam attól, hogy már nem kell tanulmányt írni meg előadást? De az előadáshoz még kell ppt... A vizsgához még kell olvasni... A munkámho...

Láttam már sok életmódblogot meg facebookos oldalt, de egyik sem tetszik igazán. Vagy nagyon el van telve magával az alkotó, vagy plázacica, és én egyikkel sem tudok azonosulni. Nem szeretem, ha valaki lenéz, és nem érzem magamban a motivációt, hogy plázacica legyek. Meg mondjuk megfelelő alkatom sincs hozzá. (Amúgy nemrég jutott eszembe, hogy aerobic oktató is tök szívesen lennék mellékállásban, de attól is vagy húsz kiló meg négy év tanulás választ el.) Pár hete viszont megtaláltam a nekem valót a műfajban. Végre egy természetes, szép lány, aki teljesen normális stílusban bírja előadni a mondandóját! Tényleg elhiszi róla az ember, hogy tud valami érdekes praktikát, és megosztja a többiekkel, mert csak. Semmi kioktatás, semmi beképzeltség, pont nekem való a blogja. Vagyis honlapja, neki inkább az van. Persze mutat olyan dolgokat, amikhez abszolút semmi közöm és kedvem, pl. hogyan fessük csíkosra a körmünket, meg hordjunk masnit, de nem is kell, hogy minden ötlete tetsszen. A lényeg...

Reggel olvastam, hogy tegnap meghalt. Le vagyok sújtva. Órára sosem jártam hozzá, bár egyszer még az Ajtósin találkoztam vele az irodája előtt, és mondta, hogy nyugodtan menjek hozzá Shakespeare-re vagy fordításra amerikanisztika szakos létemre is. Aztán nem úgy alakult. Nagyon örülök neki, hogy háromszor is hallhattam a megnyitó előadását a műfordítók szakmai hétvégéjén, mert ebből megtudtam, hogy egy végtelenül kedves, humoros ember. Vagyis volt. Hiányozni fog a megnyitókról. Nyugodjon békében! 2012. május 11-én, pontosan egy hónappal a halála előtt megnyitotta a harmadik szakmai hétvégét.

Azt mondja, gratulál, nyertem 100 eurót. Abból kiindulva, hogy ha linkre nem kattintok, csak nem lesz baja a gépnek, belenéztem az üzenetbe. Megérte. Még kétszer gratulál a pénznyereményemhez, majd kifejti, miről van szó: ha ingyen regisztrálok a mittoménmilyen játékoldalon, és befizetek 100 eurót, akkor kapok 100 euró különleges bónuszt. Most erre tényleg nem tudok egyebet mondani, mint azt, hogy hülyék.

Ha szokásom lenne inni, most tuti megbontanék egy üveg pezsgőt. Végére értem az Alice-tanulmánynak, juhú! 32 oldal szöveg, két oldal bibliográfia, tök leszívott agy, ez az eredmény. Ezért csak belül ujjongok, kívül úgy nézek ki, mint akit agyonvertek, és hányingerem is van. Nem szoktam én hozzá az éjszakázáshoz, hát még ahhoz, hogy éjszaka 6-7 óra hosszan koncentráljak. Brrr. Ha majd megtudom, megjelenhet-e a mű, és ha igen, hol, tájékoztatom a kedves olvasóközönséget, hátha örültök :) Egyelőre viszont elmegyek aludni.

tök nyomor.

Kezdek izgulni, hol lehet Tomi, egyre jobban megijedek attól, hogy reggel korán kéne kelni, ráadásul Tomi nem elérhető a mobilján, írom a tanulmányt, végre már a verseknél tartok, túrom miattuk a netet, és ilyeneket találok: Tényleg témába vág, ez a vers látható a képen. Hát, ezt se tenném magammal, pedig az Alice-t és Csodaországot nagyon-nagyon szeretem. De azért a kép szép. (Jól látom, hogy más sem tette ilyet a hátával, és ez csak egy rajz, ugye?)

Tegnap a megnyitón sikerült részt vennem. Azért mondom, hogy sikerült, mert eredetileg nem ez volt a cél: az egyik kuponos oldal féláron kínált jegyeket a FilMharmonikusok koncertjére a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra, és miután a megkérdezettek vagy nem értek rá, vagy nem akartak eljönni velem, vettem magamnak egy jegyet, mondván, akkor is megnézem. Fél 9-kor kezdődött a kiírás szerint a program, én itthon megnéztem, hogy a házunktól háromnegyed órára van a helyszín, ezért fél 8 után öt perccel elindultam. Mentem volna korábban, de előtte edzőteremben voltam, negyed 8-ra értem haza, és muszáj volt lezuhanyozni meg átöltözni. Amikor felszálltam a villamosra, kiderült, hogy nem lesz egyszerű utam: a villamos csak az Oktogonig járt. Ott át kellett szállni pótlóbuszra, ami gyök kettővel haladt körülbelül, az Oktogontól a Jászai Mari térig kb. tíz perc alatt jutott el. Ekkor kezdtem izgulni. Pedig még nem is tudtam, mi következik: a pótlóbusz nem áll meg a Margitszigetnél, viszont onn...

Most már többször találkoztam egy új furcsasággal metrózás közben. Begördül a szerelvény az állomásra, megáll, kinyílnak az ajtók, és a peronon várakozók azonnali hatállyal megkezdik a befelé nyomulást, átgázolva azokon, akik esetleg le szeretnének szállni. És még dünnyögnek is meg csóválják a fejüket, ha az illető csakazértis  leszáll. Ennyire zombi üzemmódban működnek az emberek? Ha nyitott ajtót lát, azon azonnal be kell nyomulni, akár jönne ki rajta valaki, akár nem?

Hétvégén nyárköszöntő nyaralást csaptunk Tomival és Marcival. Péntek délután lementünk Tihanyba, és ma este jöttünk vissza. Nagyon büszkék lehetünk a kutyára, aki odafelé három és fél órát kibírt a kocsiban, és csak akkor hányta el magát, amikor kiengedtük a kocsiból, már örült, hogy végre vége a tortúrának, majd visszaszállítottuk. Ez azért volt egyébként, mert át kellett vennünk a szállás kulcsát Tihany központjában, amihez ki kellett szállni a kocsiból. Szóval három és fél óra türelem után az utolsó 4 (!) perc alatt kétszer is rosszul lett a kutya, biztos fontos volt bepótolni, ami Pesttől Tihanyig kimaradt. Hazafelé két és fél óra volt az út, amit egyébként nem értek, mindenesetre akkor már tényleg végig kibírta a kutya, és kiszállás után sem volt baja, szóval egy hős. Hazafelé egyébként mindketten nagyon nyűgösek lettünk a szűk hely miatt, ugyanis a kutya a lábamnál utazik, úgyhogy készült a kutyáról néhány vicces kép, de telefonnal, úgyhogy majd akkor lesz belőlük ízelítő, ha l...