Tanya Lee Stone: Laura Ingalls Wilder - A photographic story of a life


Gondoltam, úgy zárom le a Laura-olvasást, hogy elolvasom egy életrajzát is. Erre a könyvre esett a választásom, mert azt ígérte a leírás, hogy rengeteg kép lesz benne. Van is, úgyhogy ilyen szempontból nem csalódtam. Többnyire olyan dolgokat mond el kis színes gyanánt Lauráról, amiket egyébként is lehet tudni, de például arról még soha nem olvastam sehol, milyen volt a kapcsolata a lányával, Rose-zal, és örülök annak a néhány fotónak is, amit a neten nem láttam.

Két olyan új infóval is szolgált a könyv, aminek kapcsán én eddig elhittem, amit Laura írt a könyveiben, pedig mindkét eset máshogy történt. Egyrészt azt hittem, tényleg a skarlátból maradt vissza Mary vaksága, miközben most kiderült, hogy valójában 14 évesen agyvérzést kapott (!), és ennek következtében veszítette el a látását. Másrészt azt hittem, tényleg Laura gyújtotta fel azt a szép kis házat De Smetben figyelmetlenségből, miközben valójában az akkor 2 és fél éves Rose volt az elkövető: látta, hogy anyukája nincs magánál a kisfia halála után, ezért segíteni akart neki, és begyújtott. Rose egyik írásából derül ki, hogy ő volt a hibás, ugyanis írja, hogy pontosan emlékszik az egészre, és nagyon rossz érzés volt úgy nézni az égő házat, hogy tudta, ezt ő csinálta.

Egy nagy problémám azért volt a könyvvel, mindjárt másfél csillag bánta az ötből. Mivel csak néhány komoly eltérés volt Laura valódi élete és a könyveiben leírtak között, amennyiben nem tekintjük komoly eltérésnek, hogy esetleg nem pont azon a napon ettek varjúpitét, mint a könyv állítása szerint, viszonylag kevés anyag jött össze az életrajzi könyvhöz. Ennél fogva nem lehetett meglépni, hogy csak a komoly különbségekről legyen szó, mert akkor még a képek ellenére sem lett volna ki a 120 oldal sem, így aztán azt a megoldást választotta az író, hogy Laura teljes életéről beszámolt. Amikor éppen nem tudott érdekeset mondani, akkor összefoglalta néhány mondatban a Little House-könyveket, de valami nagyon béna módon: olyan volt, mintha szövegkiemelővel kihúzott volna kb. 5-10 mondatot mindegyik kötetben, és ezeket átfogalmazás nélkül egymás mögé hajigálta volna. Ráadásul sokszor teljesen jelentéktelen dolgokról szóló mondatokat választott, lényegesebbeket meg kihagyott. Ez nagyon idegesítő volt, jobb lett volna valami más taktikát választani. Ezért a három és fél csillag.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk