Bálint Ágnes: Szeleburdi család


Szívet melengető könyvecske egy családról, amelynek tagjai soha nem unatkoznak, és humorosabbnál humorosabb kalandokba keverednek. A középső gyerek, Laci naplójából értesülünk körülbelül egy év különböző történéseiről. A belvárosi lakásban van minden, mi szem-szájnak ingere: két szoba, három gyerek, megszámlálhatatlan biológiai és kémiai kísérlet, rengeteg állat, na és mit sem érne az egész szomszédok nélkül. Belviziék elég súlyos esetnek tűnnek, kellően megutáltam őket a 150 oldal alatt, de azért persze minden jó, ha jó a vége. A kedvenc epizódom Filu kalandja, aki egy filodendron, és a szeleburdi kis család még sétálni is hordja, hiába, no, a növényeknek is kell az izgalom meg a levegőváltozás.

Kihagyhatatlan, én mondom. Igaz, végül csak négy pontot kapott, de ha ma túlestem az óratervek legyártásán meg a takarításon, megnézem az 1981-ben készült filmfeldolgozást itt, majd pediglen utánanézek, milyen lehetőségeim vannak a regény folytatásának, a Hajónaplónak a beszerzésére.

UPDATE: Megnéztem a filmet, és nem tetszett, pedig a forgatókönyvet ugyanúgy Bálint Ágnes írta, mint a könyvet.

Megjegyzések

  1. A könyvet nem olvastam, de a filmet nagyon szeretem! Amikor találkoztam Ernyey Bélával, hozzá is az volt az első mondatom: "Örülök, hogy élőben is találkozhatok Szeleburdi apukával!" :)

    VálaszTörlés
  2. Ha nem olvastam volna a könyvet, biztos nekem is jobban tetszett volna a film :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai