Laura Ingalls Wilder: West From Home

Ez a kötet szintén Laura halála után került kiadásra, amikor is a holmija között megtalálta a lánya az összes levelet, amit San Franciscóból küldött Almanzónak 1915-ben.

Rose akkoriban éppen abban a városban élt, a világkiállítás meg akkora esemény volt, hogy nem szerette volna, ha az édesanyja lemarad róla. Éppen ezért egy humoros kis levélben meghívta őt, ez nyitja a kötetet. Aztán a következő néhány a vonatutat írja le, ami egy hétig tartott, a többi pedig már San Franciscót és az ott eltöltött kb. két és fél hónapot. A könyv közepén van egy fényképes szekció, ahol eredeti képeket közölnek a világkiállításról, főleg azokról a dolgokról, amikről Laura is ír a leveleiben.

A levelekből több dolog is kiderül számomra. Egyrészt az, hogy nagyon szerették egymást Almanzóval még 30 év házasság után is, és mindketten nagyon szerették a lányukat, ahogy a lányuk is őket. Másrészt úgy tűnik, Laura nem látott annyit a világkiállításból, mint amennyit én megnéztem volna, ha lehetőségem lett volna rá. Persze az is tény, hogy ő nem 25 éves volt akkor, hanem 48, cipelt némi túlsúlyt, és fáradékony is volt.

Végig azon szurkoltam, hogy legyen valami említés kis hazánkról, és vicces módon lett is. A kiállítás egyik napján ugyanis Laurának volt szerencséje magyar pónikat látni, és nagyon tetszettek neki. A levelek után egyébként rövidítve közlik a cikket, amit otthon a helyi újságnak írt megérkezése után a világkiállításról, és az is érdekes. Főleg a végén a receptek a különféle finomságokról, amiket kóstolt ott-tartózkodása alatt.

Teljesen más Laurát ismerhetünk meg ezekből a levelekből, mint aki a Little House-sorozatból kirajzolódik, de valószínűleg tényleg egészen más Laura is volt akkor már, egy egészen más világban. Érdemes elolvasni, és bár annyira szuper azért nem volt, négy csillagot akkor is kapott.