Névnap

Most először nem a vasárnapról beszélek, mert nincs itthon a fényképezőgép, amin a képek vannak, és akkor hogyan illusztráljak. Beszélek inkább a máról.

A szüleim már reggel 7-kor küldtek SMS-t, és amikor válaszoltam, fel is hívtak. (Én szakasztott ugyanígy jártam tegnap Gabival, csak én nem a korai, hanem a kései óra miatt nyitottam üzenettel.) Aztán a suliban a kollégák is kívántak nekem boldogat. Amikor az órámról már majdnem hazaértem, ránéztem a telefonomra, és láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom meg öt üzenetem, és elsőre félhangosan kiszakadt belőlem egy "Mi a...", aminek a vége "fene történt?" lehetett volna, mert amióta Mama kórházban van, frászt kapok, ha egynél több hívás vagy üzenet áll sorba a telefonomon. De megnéztem, mi történt, és kiderült, hogy névnapom van, aminek alkalmából az összes barátnőm felköszöntött, és ettől széles vigyor ült ki az arcomra, ami egészen estig kitartott, és akkor is csak a fáradtság törölte le. A facebookon is sok üzenet várt, még olyantól is, akit életemben nem láttam egyszer sem, meg képeslapot is kaptam a postafiókomba, aztán még jöttek SMS-ek például volt baráttól meg volt tanítványtól is. Aztán felhívott a Mama. Saját erejéből. Majdnem elsírtam magam, úgy örültem neki, annak meg pláne, hogy holnap végre hazamehet. Ez volt talán a legjobb a napban. Aztán a postán nézte a bankkártyámat a hölgy, amikor fizettem, elmosolyodott, rám nézett, és mondta, hogy boldog névnapot, és ez is nagyon jólesett. És aztán Kata is hívott.

Biztos, hogy a pozitív pszichológiai hatásai miatt ünneplünk születés- és névnapot. Kell évente két olyan nap, amikor minden más napnál jobban érezzük, hogy sokan szeretnek, vagy ha nem is szeretnek, akkor is kedvesek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai