Kontraszt
Megvoltak a karácsonyi óráim a nappalin. Két csoporttal is ünnepeltem, és jó kontrasztos lett a két karácsonyozás.
Az első csoporttal múlt szerdán és csütörtökön találkoztam, de a két napot egyben mesélem el, mert együtt alkotnak egységet. Majdnem mindenki hozott sütit, többnyire saját készítésűt, és a fiúk megkérték az anyukájukat, hogy süssön nekik illetve a csoportnak. Körbeültük az asztalt, sütiztünk, karácsonyi dalokat hallgattunk, a szövegükhöz voltak feladatok, néztünk ppt-t az angol nyelvű országok karácsonyáról, megnéztük a Reszkessetek, betörők! című karácsonyi filmet, kaptak ajándékot, aminek örültek, és kaptam ajándékot, aminek örültem. A csoporttól egy fenyő alakú csokit, és két lánytól külön is valamit: egyiküktől bonbont, másikuktól forró csoki készítéséhez SK csokit, ami annyira kedves, hogy nincs is kedvem felhasználni. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, és hiába volt vége az órának negyed 12-kor, egyetlen ember sem állt fel, mindenki ott maradt egészen félig, amikor nekem sajnos muszáj volt elrohannom.
A második csoporttal ma találkoztam. Beléptem a terembe a laptoppal meg a sok karácsonyi ötlettel, és a következő fogadott: “Meddig maradunk ma?” Mondtam, kb. 1-ig (az óra 3/4 2-ig tartana szünet nélkül.) “Jaj, neee! Csak nézzük meg a dolgozatot, aztán menjünk!” Válaszom: “Hát, én azt hittem, karácsonyozunk.” Válaszuk: “Jaj, ki akar karácsonyozni, menjünk haza!” Végül nyolcból négyen nem is maradtak ott, néggyel hallgattam dalt, néztem ppt meg filmet. A karácsonyi ajándékon meglepődtek, de örültek neki. Én nem kaptam semmit, ami nem baj, de a kontraszthoz tartozik. Bár de, azért kaptam valamit: néhány kedves beszólást arra vonatkozóan, hogy nem vagyok kedves, mert nem engedek senkit enni és mobilozni az órán, valamint hogy unalmas vagyok, mert a csoport egyik felének vizsgát kellett tennie tegnap, és nekem volt képem erre felkészíteni őket.
Hát ennyit a karácsonyozásról meg a kontrasztról.
Az első csoporttal múlt szerdán és csütörtökön találkoztam, de a két napot egyben mesélem el, mert együtt alkotnak egységet. Majdnem mindenki hozott sütit, többnyire saját készítésűt, és a fiúk megkérték az anyukájukat, hogy süssön nekik illetve a csoportnak. Körbeültük az asztalt, sütiztünk, karácsonyi dalokat hallgattunk, a szövegükhöz voltak feladatok, néztünk ppt-t az angol nyelvű országok karácsonyáról, megnéztük a Reszkessetek, betörők! című karácsonyi filmet, kaptak ajándékot, aminek örültek, és kaptam ajándékot, aminek örültem. A csoporttól egy fenyő alakú csokit, és két lánytól külön is valamit: egyiküktől bonbont, másikuktól forró csoki készítéséhez SK csokit, ami annyira kedves, hogy nincs is kedvem felhasználni. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, és hiába volt vége az órának negyed 12-kor, egyetlen ember sem állt fel, mindenki ott maradt egészen félig, amikor nekem sajnos muszáj volt elrohannom.
A második csoporttal ma találkoztam. Beléptem a terembe a laptoppal meg a sok karácsonyi ötlettel, és a következő fogadott: “Meddig maradunk ma?” Mondtam, kb. 1-ig (az óra 3/4 2-ig tartana szünet nélkül.) “Jaj, neee! Csak nézzük meg a dolgozatot, aztán menjünk!” Válaszom: “Hát, én azt hittem, karácsonyozunk.” Válaszuk: “Jaj, ki akar karácsonyozni, menjünk haza!” Végül nyolcból négyen nem is maradtak ott, néggyel hallgattam dalt, néztem ppt meg filmet. A karácsonyi ajándékon meglepődtek, de örültek neki. Én nem kaptam semmit, ami nem baj, de a kontraszthoz tartozik. Bár de, azért kaptam valamit: néhány kedves beszólást arra vonatkozóan, hogy nem vagyok kedves, mert nem engedek senkit enni és mobilozni az órán, valamint hogy unalmas vagyok, mert a csoport egyik felének vizsgát kellett tennie tegnap, és nekem volt képem erre felkészíteni őket.
Hát ennyit a karácsonyozásról meg a kontrasztról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése